(Auszug des ung. Aufnahmsberichtes 1925— 1926.) V on D r. I. F e r e n c z i.
In den Jahren 1925— 16 studierte ich den SO-lichen Abschnitt des Börzsöny-Gebirges. Über den geologischen Bau des untersuchten Gebietes gibt die beiliegende Kartenskizze Aufschluss. (Pag. 133 im ung. Text.)
a V e n d l A .: H id ro ló g ia i es tektonikai vonatkozasok. (H idrológ iai Közlönv, I I I . kötct, 10— 17. old. 1928.)
Diese Gegend wurde v o r zc Jahren durch H u g o v. B ö c k h auf
genommen. A n ihrem Aufbau sind die nachstehenden Sedimente beteiligt:
A u f den H orst eines obertriassischen Kalkes vom Dachstein-Typ gestützt erkannte ich die durch Bolus und Farberden gekennzeichneten Ablagerun
gen der unteroligozänen Festlandperiode, dann den Härshegyer (L in d e n - berger) Sandstein und schliesslich die Pectunculus obovatus-führende Sedimentgruppe des oberen Oligozäns. Neben und über der letztgenann
ten schied ich eine in Ermangelung von Versteinerungen nicht w eiter zu gliedernde Gruppe unter der Bezeichnung: „n ic h t trennbare oligozäne- untermiozäne Ablagerungen“ aus.1 Das auf G rund von Versteinerungen feststellbare M iozän beginnt m it einer Pecten prascabriusculus und Bryozoen-Stöcke enthaltenden, schotterig-sandigen Schichtengruppe, auf deren denudierter Oberfläche sich dann die das Börzsöny-Gebirge a u f
bauende, gewaltige eruptive T ä tig k e it abspielte.
Der eruptive Zyklus beginnt m it Explosionen, die viel Bimsstein enthaltende, kleinere La p illis lieferten, doch kam es dann alsbald zur A n häufung gewaltiger Agglomeratmassen auf unserem Gebiet. D er Anfang der vulkanischen T ä tig k e it w ird durch die beiden Faunen gut gekenn
zeichnet, die ich aus den erwähnten bimssteinhaltigen T u ffe n neben den Ortschaften Kismaros und Szokolya sammelte (siehe ung. T e x t pag. 136).
Das Ende des eruptiven Zyklus w ird deutlich durch die in 3 Fazies (als Leithakalk, kalkiger Sandstein und Dentalienmergel) entwickelte Sedi
mentreihe der tortonischen Periode bezeichnet. D ie Abrasion des Leitha
kalk-Meeres hatte bereits aus Andesit oder Agglomeraten aufgebaute U fer angegriffen,' wonach also die vulkanische T ä tig k e it auf einen sehr kurzen geologischen Zeitraum beschränkt blieb. Für die kurze Dauer spricht auch die H e ftig k e it der eruptiven Vorgänge: unter den eruptiven Trüm m ern ist feinerkörniges M aterial kaum zu finden.
N ach dem Rückzug des Leithakalk-Meeres erfolgte im Gebiet des Börzsöny-Gebirges keine weitere marine Ablagerung mehr. V o n der jü n geren, terrestrischen Sedimentreihe verdient ein hoch gelegener, grober und rein aus bräunlichgelbem Q uarzitm aterial bestehender Schotter das meiste Interesse. Das A lte r desselben ist noch unsicher, verm utlich gehört er in das Levantikum .
V om tektonischen Gesichtspunkt ist die Tatsache am bemerkens
wertesten, dass die Andesitagglomerate N O -lic h von Nögnidveröce in einem deutlich umgrenzten Becken liegen.
1 S. Fig. i, pag. 135 im ung. Text.
Partien des Abrasionsplateaus = Fig. 2 und 3, pag. 13S u. 140 im ung. Text.
.
_
(Jelentes az 1925— 28. ¿vi felvetelckröl.) Irta : S c h r o t e r Z o l t d n dr.
A z 1925— 28. evek folyam an reszben a sajovölgyi neogćn medencc fö ld ta n i felvótelót fo ly ta tta m a M . K ir . Földtani Intózet igazgatósaganak rendeletere, reszben pedig Putnok környekeröl £ feie haladva, az Agg- telek-videki meszkofennsik felvetelet kezdtem meg azzal a celzattal, hogy az 1907-ben B ö c k h H u g o es V i t d l i s I s t v d n altal a Szilicei fennsikon es a tornai Also- es Felsöhegy tajan eszközölt fö ld ta n i reszletes felvetelekkel kapcsolatba jussak. A sajovögyi felveteleim eredmenyeit mar egy munkaban összefoglaltam (A borsod-hevesi szdn- es lignitterületek bdnyaföldtani leirasa, Budapest, 1929.) s ezert ehelyütt csak az aggteleki meszkofennsik fö ld ta n i viszonyainak leirasara szoritkozom.
A z 1927. evi fö ld ta n i felveteli idenyre a M . K ir. Földtani Intezet igazgatósaga mellem osztotta be M a r z s ó L a j o s dr. m. k ir. osztdly- geológust, k i a felvetelekben mindvegig buzgón segedkezett.
E terület fö ld ta n i viszonyait H o c l i s t e t t e r F.1 lefrasdban csak
¿ppen ¿rintette, m ajd F o e t t e r l e 2 vette fei földtanila g s kö z ö lt róla rö vid jelenteseket. A szomszedos területröl B ö c k h H .,3 V i t i 1 i s I . 4 es P a 1 f y M ."-tol vannak leirdsaink.
£• V- H o c h s t e t t e r : Über die geol. Beschaffenheit d. Umgegend v. Edeleny bei M iskolc in Ungarn. Jahrb. d. K . K . Geol. R.-A . W ien, Bd. V I I. , pag. 692, 1856,
2 F. F o e t t e r l e : Das Gebiet zwischen Forró, Nagyida, Torna, Szalóc, Trizs und Edeleny. Verhandl. d. K . K . Geol. R .-A . W ien, Jahrg. 1868., pag. 276, — Vorlage d. Geol. D etailkarte d. Umgeb. v. Torna u. Szendrö. Verhandl. d. K . K . Geol. R.-A., Jahrg. 1869., pag. 147.
3 B ö c k h H u g ó : Nćhany adat a szilicei meszplató ceológiajdhoz. A M . K ir.
Földt. In t. E v i J. i9 c7 -röl. 40. old.
T 1 * V i t a l i s I s t v a n : A Bodva-Tornaköz körny. fö ld t. viszonyai. A M . K ir.
Földt. In t. E v i J. 1907-röl. 45. old.
3 P d l f y M ó r : A rudabdnyai hegyseg geológiai viszonyai ¿s vasfrctelepei. A M. K ir. Földt. In t. Evkönyve, X X V I . k. 2. f., 1924.
10
146 SCHRÉTER
A bejárt területen a következö fö ld ta n i képzodmények fordulnak eló:
T R IÁ S Z .
I. Alsó triász. Scythiai cmelet.
A z alsó triász képzódményei a fe lve tt terület É K -i részén, a jósvafó—
színi völgy D N y - i oldalán É N y — D K - i csapásban nagyobb kiterjedésben fordulnak eló. U ralkodólag vékonyan rétegzett, lemezes, sotétszürke, fekete meszek tartoznak ide, amelyekhez alárendelten gumós palas agya- gok is csatlakoznak. Bár e rétegcsoportból kövület eddig nem ke rü lt eló, a szomszédos területek le irt képzódményeivel való tokéletes megegyezés fo ly tá n ezeket az alsó triász felsóbb részébe, a cam pili emeletbe helyez- hetjük.
E rétegcsoport jó feltárását ta lá lju k Jósvafótól D-re, az Aggtelek felé menó országút mentén, ahol sótétszínü és fekete mészkó, majd a nagy út- ka nyarulattó l D -re erósen gyürt, sotétszínu, palas, gumós mészkó és sarga palás agyag látható. Jósvafótól D D K -re , az Almas szólók felöl É N y-ra lejövo völgyecske mentén vékonyréteges, fekete mészkovek uralkodnak, amelyek kozé agyagpalák is telepszenek. A z Almas szólók N y - i oldalán meredek (40— 60o), de változó É -i és D -i, ezenkívül É É K -i, sót N y - i dülés is észlelhetó rétegein, tehát ez a rétegcsoport részleteiben meglehe- tósen gyürt. A z Almas szólóhegyen is fekete lemezes mészkó u ralkodik, míg a 381 m-es mag. p o nttól K -re eso oldalon vörös agyagpala s alá
rendelten hom okkópala szerepel, amelyek valószínüleg a seisi rétegüsszlet kis kibukkanását jelzik.
A mészkófennsík déli oldalán csak alárendelten ta lá lju k meg néhánv foltban az alsó triász-rétegeket. íg y az im olai Farkaslyuk-völgy legfelsó forrásárkaiban a pliocén képzodmények alól elszigetelten bukkan fel az alsó triász-képzódmények kis röge, ahoi vörös és néha szürke palas agyá- gok s igen alárendelten hom okkövek É K -i (60o) 40o dóléssel, északabbra a fedójükben lemezes sütétszürke meszek bukkannak k i északi (o®) 40o dóléssel. Elóbbiek valószínüleg a seisi, utóbbiak a cam pili emeletbe ta r
toznak. Ezenkívül Égerszogtól N y -ra , a Nagyerdó felól a T ó tv o lg y fele É-ra irá n yu ló mellékárkocskában szintén a sotétszürke lemezes meszko szerepel.
I I . Kozépso triász.
A z aggteleki mészkófennsíkot alkotó mészkovek zöme kétségkívül a kozépso triászba ta rto z ik s legfeljebb alárendelten vehet részt felépíté- sében a felsó triász is. A z aggteleki mészkófennsík északi folytatásába eso szilicei fennsík s az Alsó- és Felsóhegy mészkótomegét sem B ö c k h
H u g ó-nak, sem V i t á l i s I.-n a k nem sikerült részletesebben taglal- niok. B ö c k h H . csak a n n yit jegyez meg, hogy a világosszürke meszek a kozépso és felsó triászt egyaránt képviselik s csak a felsó triász „dach- stein meszko (V i g h G y. szerint lycodus-os meszko) és a kosseni rétegek választhatók tö lü k külön D em o kornyékén. V i g h G y u 1 a szóbeli kozlése szerint ezek az elófordulások valószínüleg egy másik tek- to n ika i takaróhoz tartoznak. V i t á l i s I. csak a sotétszürke-kékesfekete meszeket sorolja a kozépso triászba, m ig a fehér-világosszürke meszeket a felsö triászba helyezi. P á 1 f y M ó r i c-nak ellenben a D K-ebbre es6 Rudabányai hegységben sike riilt úgy a kozépso, m in t a felso triász külön- bözö emeleteit kövületek segélyével kim utatnia.
Aggtelek kornyékén a mészkofennsíkokat felépíto közettömegböl csak a legalsó sotétszürke-fekete mészko és dolom it rétegosszletet lehet kiválasztani kozettani alapon, míg a magasabb színtájbeli fehér és v ilá gosszürke mészkotomeg annyira egységes fáciesü, hogy egyes emeleteket térképileg külonválasztani épúgy nem lehet, m in t az északibb területe- ken. A fö ld ta n i felvétel során ebben a mészkotomegben a kozépso triász egyik-másik emeletére jellemzo kövületeket találtam ; valószínünek ta r- tom tehát, hogy a kozépso triász valam ennyi emelete résztvesz a mészko felépítésében, csak ezek a nagy koviiletszegénység m ellett — am it minden e tájon já rt geológus hangoztat — egyelore k i nem m utathatók, illetve külön nem választhatók.
Eddigelé a következöket állapíthattam meg:
i. A n i s u s i e m e l e t .
a) A m e g y e h e g y i d o l o m i t . (A Dadocrinus gracilis és N atic a stanensis szintje.) A z alsó triász-képzódmények fedojében szürke dolom it és sotétszürke mészko váltakozásából alió rétegcsoport következik, amiben eddig — sajnos — kövületet nem sikerült lelni. Rétegtani helyzete es reszben kozettani kifejlodése a Bakonyban ismeretes megyehegyi dolo
m it szintájara utai. E zt a szintajat P á 1 f y M . a Rudabányai hegységból szintén leírta. V i t á l i s I. kozépso triásza tulajdonképpen ennek a szin- tájnak felel meg.
E lo fo rd u l: Jósvafótol N y É N y -ra ; a Magoshegy É -i oldalától kezdve D K -i irányban húzódik a Lázteto felé s innét az Almás-szólótol D-re eso területre megy át. A Magoshegytól É-ra fehér mészpát-erekkel a tja rt sotétszürke és fekete mészko u ralkodik. A jósvafoi Farkaslyuk- völgyben, az aggteleki barlang új, mesterséges bejárata táján fekete, dolo- mitos mészko és szürke dolom it ura lko d ik. A jósvafo— aggteleki országút mentén a sotétszürke-fekete mészko D D N y - i (210o) 20o dóléssel lép fel az
10*
148 SCHRfiTEK
alsó tridsz kepzödmenyek fedojóben s ta rt az ü t m elletti elsö nagy töbör tdjdig, ahoi m ar a feher es vilagosszürke meszko következik. A z üt mel- le tt több köbanya ta rja fei. A z Alm as-szölötöl D -re a 368 es 382 m mag. pontok közt hamuszürke es barnässargas, erösen repedezett dolo- m ito k talalhatók, amelyek köze többszörösen fekete, meszpat-eres meszkö- padok telepszenek.
A mdszköfennsik D - i oldalän szinten megtalaljuk, de csak igen ala- rendelten az idetartozó kepzödmenyeket. Ig y figerszögtöl N y -ra , a T ó t- vülgy baloldalan kis darabon meszpat-eres sötetszürke-fekete meszko, a Tobolyhegy ala tt szinten erösen gyü rt sötetszürke meszkö kis röge buk- kan k i a neogen takaró alól, amelynek dölese hol D K - i 450, hol £ N y - i 45°. A Pelinkahegy D -i oldalan s innet D N y -ra a Toberke-völgy forrds- arkai tdjan ket kis rögben szinten fekete meszkö bukkan ki.
b) R e c o a r o m e s z k o . (A Rhyncbonella decurtata szintje.) A meszköfennsik feher es vilagosszürke meszkotömegenek also resze ebbe a szintbe ta rto zik. A h o i e szintbeli kövületek elöfordulnak — sajnos — nem dllapitha tó meg, hogy m ik a fekvö es fedöretegek, m iutan a kövület- lelöhelyek környeken teljesen egyforma meszkövek terülnek el.
A legjobb kövületlelöhely, ahoi bar nem is k itfin ö , de meghataroz- ható kövületek elökerültek, Aggtelektol K -re 1.5 km -re, az orszagut 34.
km -köve m ellett, a ttó l kisse K -re van. I t t a vilagosszürke meszköböl a következo faunulat sikerült gyüjtenem: Encrinus nyeltagok, C idaris tüs- kek, Spirigera trigonella S c h 1 o t h. sp., S piriferina (M entzelia) mentzeh D u n k , sp., Sp., (M .) köveskälliensis (B ö c k h) S u e s s, Terebratula (Coenotbyris) vulgaris S c h l o t h . , W aldheim ia augusta S c h 1 o t h., W . angustaeformis B ö c k h, Rhyncbonella cf. decurtata G i r., Dao- nella sp.
A lelöhelytöl K -re egy töbrön tu l ez a meszkö fo ly ta tö d ik s it t szin- t£n talalható benne: Spirigera trigonella S c h l o t h . , Rhyncbonella sp., S piriferina sp. K ö rülbelü l ugyanez a szintaj lehet meg a Magashegyen, Galyahegyen s a Veresto környeken is. A G alyatetö es Baradlatetö közt levö völgyben szereplö repedezett, retegzetlen feher es vilagosszürke mesz- köben apró Posidonomya-szerü kagylók s kisse lejjebb a völgy jobboldalan crinoidea nyeltagok talalhatók. A Magashegy feher-vilagosszürke mesz- köveben, a 470 m mag. p o n ttó l kb. 300 m-re D -re rossz megtartasu crinoidea nyeltagok es Rhyncbonella sp. fo rd u ln a k elö. A Gallyateto
£ -i oldalan vilagosszürke meszkö urakodik, de helyenkent sötdtszürke mdszköpadok is fellepnek padjai között, amelyekben crinoidea nyeltagok ós brachiopoda m aradvdnyok talalhatók.
A trinodosus-szint jelenletet kövületekkel eddig meg nem sikerült kim utatni.
2. L a d i n e m e l e t .
a) D i p l o p o r a s m e s z k o . A feher es vilagosszürke meszkö zöme ügylatszik idetartozik; ez epiti fei a Poronyahegy— Baradlatetö—
G allyatetö— N agy Jenei-tetö— Pititshegy— Foglalashegy vonulatat. H e- lyenkent eleg gyakoriak bennük a diplopordk, amelyek a D iplopora annulata S c h a f h.-nak felelnek meg.“ Ig y pl. elöfordulnak a Poronya- tetö tetejen es keleti oldalan. Ezen a tajon a feher meszköbe sötetebb szürke meszköpadok is beletelepülnek D D N y - i (210°) 20°-os dölessel.
A Poronyahegy deli vegzödese uralkodölag sötetebb szürke, alarendelten vilagosszürke meszköböl all, amelynek retegei D D N y - i (2 io°) 25— 30 -os dölest mutatnak. Több kis kö fe jto m elyül bele.
A z aggteleki barlang is feher meszkóben kezdödik s majdnem teljes hosszaban ebben vonul. A barlangnyilastól fiK -re eso hegyoldal es tetd feher meszköveben itt- o tt diplopo rd k es egy O m pbaloptychia sp. atmet- szetei vannak. A Baradlatetön szinten feher meszkö u ra lko d ik, amelybe it t sötetebbszürke padok is közbetelepszenek; it t is elöfordulnak d iplo
pordk. A tetö 485 m magas po n tja tö l kisse D N y -ra szinten feher es v ila gosszürke meszkö szerepel N y D N y - i (240°) 2 5°-os dölessel, amelyben szinten O m pbaloptychia sp. atmetszetek vannak. A Poronya es Baradla
tetö kö zt levö völgy eszaki also reszen a feher meszköben egyhelyütt crinoidea nyeltagok ¿s diplopo rd k talalhatök. A z aggteleki tó fe le tt levö hegyoldalban emelkedö feher es vilagosszürke meszkö erösen hasadozott.
A Verestötöl N y -ra D K - i (1350) 25° dölessel sötetszinü meszkö ismetelten va lta ko zik vilagosszürke es feher meszkövel. A Pititshegy deli oldalan szinten vilagosszürke meszkö van jelen, amelyben itt- o tt d ip lo pordk fo rd u ln a k elö, mig a tetö feie sötetebbszinu, reszben dolomitos, kisse kristdlyos meszkö szerepel.
A nagy meszköfennsiktöl D D N y -ra szamos ponton bukkan k i a feher es vilagosszürke meszkö a pliocen retegcsoport takarója alól; ig y a Szedervarpuszta környeken, az egykori Ragalyipuszta tajan, majd a Bagolyvagasban, ahoi köbanya is van s vegül a Pelinkatetön.
b) D o l o m i t . A feher-vilagosszürke meszköbe beletelepülve ala
rendelten vilagosszürke dolom it is elöfordul, azonban csak keskeny vonu- 6
6 P i a J. szerint (Neue Studien üb. d. triadischen Siphoneae verticillatae, Beitr.
z. Paläont. u. Geol. Österreich— Ungarns etc. Bd. X X V , 1912 pag. 59 ^ } J r ne1r \ Handb. d. Paläobotanik, Berlin 1927, pag. 74) e fa j a htdin emelet alakja s clotordul az alpi W etterstein-, Spizze- es Marmolata-meszekben es a Schlern-dolomttban.
150 SCHR6TEP
latban, vagy lencse alakjaban. Igy a Pitits-hegytöl £ K -re , a 375 m mag.
pont tajan, ahoi deli (1800) 35° döles merhetö retegein, tovabba egy kisebb kiterjedesü lencse alakjdban a T o tv ö lg y felsö reszenek baloldalan a 3J3 m mag. p o nttöl fiN y -ra , kb. 300 m-re.
c ) D a o n e l l a l o m m c h s z i n t a j a . Legnevezetesebb, hogy c meszköcsoportban a ladin emelet egyik jellemzö vezerlö kövülete a wengeni retegekbeli Daonella lommeli W i s s m sp. is elofordul, ami arra utal, hogy az egesz retegösszletnek nagyobb resze, a Daonella lommeli szintdjaba helyezheto, ugyanugy, m in t pl. a delalpi marmolata-meszkövel is teszik. A z egyforma kifejlödesü meszkövek között Aggtelektöl D K -re , a T o tv ö lg y felsö reszenek baloldalan t. i. erösen hasadozott, vilagos, vagy neha sötetebb szürke, kisse kristalyos szerkezetü meszköben, a Pititshegytöl D D N y -ra , a 353 m mag. pont tajan a Daonella lommeli W i s s m. sp. egy jo peldänyät, toväbbä egy masik Daonella sp. töredc- kes peldanyait is sikerült gyiijtenem. Tudtom m al ez az clso eset, hogy ez a fontos vezerkövület a K a rp a to k meszkovonulataiban kim utathatö volt.
A z aggteleki meszköfennsikot felepitö meszkövek a diplopordk es az om phaloptychiak fellepese alapjän emlekeztetnek a delalpesi esino-, m arm olata- es lom bardiai meszekre; ez utöbbiakban szinten elofordul a Daonella lommeli ¥ i s s m. sp., amely a szintajat rögziti.
A közepso triasz egyeb szintjei s a felso triäsz területünkön k i nem mutathatdk.
EOCßN?
T riz s tö l K fiK -re , kb. 1.6 km-re, a Toberke völgyeben a közepso triasz fekete meszkövenek kis rögere települve meszbreccsa es mesz- konglomeratum kis fo ltja lep fei, amelyben kövületnyom ok (ostrea cse- rep?) is elöfordulnak. Valöszinü, hogy eocenkoru.
i'e
A z aggteleki meszköfennsik a Szepes-Gömöri firchegyseg deli olda- lan vegighuzodö, nagykiterjedesü karsztos fneszköterületnek legdelibb folytatäsa es vegzödese. Ez a tulajdonkeppen enyhen g y tirt es tö rt meszkö- terület meglehetös egyforma karsztosodott fennsikka, peneplenne taro- lodott. M ig eszakon a Pelsüci Nagyhegyen 6— 700 m a fennsik tenger- szin fe le tti magassaga, D feie fokozatosan lejt, addig delen Aggtelek es figerszög környeken 400— 350 m-re alacsonyodik s vegül a pliocen kavics, homok es agyag takaroja ala huzödik. A karsztfelület kialakuläsanak, m orphologiajanak vazolasatöl, valam int a hires aggteleki barlang' ismer- 7
7 Am elynek különben bo, i t t — ter hianyaban — nem ismertetheto irodalm a van.
tetésetól ehelyütt teljesen el kell tekintenem- Csak arra a megjegyzesre szorítkozhatom, hogy véleményem szennt a karsztfeliilet kialakulasa valószínüleg az eocén elött, tehat körülbelül a kreta vegen tö rte n t s valószínüleg a barlangjárat elsö kezdeményének keletkezése, va la m in t a töbrök képzodése is erre az ¡dore esik.
A karsztosodott mészkoterületen elég jelentékeny szerepü a v o r ös a g y a g ( t e r r a r o s s a) is. Vörös agyag fekszik helyenként az egyes hegyoldalakon, pl. Aggtelektol kb. i km -re É N y-ra. Ez tö lt fel egyes kisebb völgyeket, vagy völgyszerü mélyedéseket, pl. Aggtelektol kb.
6oo ni-re D K -re , továbbá a Pitits-hegytol N y -ra s kiilönösen töbröket (dolinákat). A legtöbb töbör vörös agyaggal fe ltö ltö tt s lapos feneku.
A mészkofennsík D D N y - i szegélye menten sorakozó töbrök rendszerint ponor jellegüek, helyi elnevezés szerint ravaszlyukak. Ezeknek a feneken lefelc vezctö kis nyílás, vagy jelentéktelen üreg van, amelyek a D felöl, a pliocén-pleisztocén képzodmények területérol idöszakosan lejövö csa- padékvizeket elnyelik. A töbrök közül kettöben: az Aggtelek közseg K -i oldalán levö nagy töbörben s az Aggtelektol K É K -re kb. 2.5 km-re levö „Veresto“ nagy, uvala, söt majdnem poljeszerü beszakadásában tavacskát is találunk.
A vörös agyagban helyenként bauxit-darabkák is elöfordulnak.
(Veresto töbre, a Pitits-hegytol D N y -ra levö töbör, a Poronya- es Baradla- tetök közt levö, a Baradlatetö és a G allya közt levö töbrök stb.). Ez arra utal, hogy az aggteleki mészkofennsík mélyedéseinek, vörös agyaggal való feltöltödesc régi meleg éghajlat alatt, vagyis valószínüleg még a krétakorszakban törtenhetett.
M a r B ö c k h H . (i. m. 42. oíd.) és V i t á l i s I. (i. m. 51. oíd.) az északibb vidékre vonatkozólag m egállapították, hogy a hatalmas kiterjedésu mészkofennsík nem egyszeru, gyüretlen táblás vidék, m in t azelött vélték, (U h 1 i g: Bau und B ild der Karpathen, W ien u. Leipzig, 1903. pag. 702. ill. 52.), hanem nagyjából N y D N y — K É K -i csapású, enyhe redókbc gyurödött. A mészkofennsík-részletek széles, lapos szinklinálisok- nak, a folyovölgyek környeke meredekebb cs keskenyebb s részleteiben erösebben gyurt antiklinálisoknak felel meg. Ugyanez á ll nagyjából Aggtelek kornyékére nézve is. A josvaföi völgy mentén É N y — D K -i irányú antiklinálisban az also triász képzodményei bukkannak k i, mig maga a Josvafö, Aggtelek és Egerszög kö zö tt elterülö mészkofennsík, a pliocén retegösszlet alól fel-felbukkanó rögökkel együtt egy nagy lapos szinklinálisnak felel meg. Kétségtelen, hogy számos hosszanti és harant- torés já rja át a mészkofennsíkot, amelyek azonban nehezen, vagy alig nyomozhatók ki. A pliocén képzodmények takafója alól felbukkano
152 SCHRÉTER
rögök is vetödesek menten emelkednek fei.
Bar a közepsö triasznal fiatalabb mezozoikus kćpzodmenyek terü- letemen nincsenek, a tavolibb videk felepitesenek figyelembev£televel a gyürödesek ko ra t a S t i l l e * ’ ertelmeben vett közepsö kretakoru ausztriai fäzisba helyeznem.
Jclmagyardzat Aggtelek környekenek jö ld ta n i terkepvdzlatdboz (152. old.) x. Holocen patakhordalek, aradmany. 2. Holocen mesztufa. 3.
Pliocen (pannoniai emeletbeli) kavics, homok, agyag, nagyobbreszt pleisz- toc^n, barnassarga agyaggal fedve. 4. Vörös agyag (terra rossa). 5. O li- gocen sziirke agyagmärga. 6. Eocen? meszbreccsa es konglomeratum. 7.
Közepsö triasz vilagosszürke es feher meszkö. 8. D o lo m it a közepsö triasz meszköben. 9. Közepsö triasz anisusi emeletbeli sötetszürke-fekete m eszkö es d o lo m it. 10. A ls o tria s z s c y th ia i em elet. ( W e r f e n i retegek.)
8 S t i l l e H .: Grundfragen der vergleichenden Tektonik. Berlin, 1924, pag. 133, 138, 148.
DIE GEOLOGISCHEN VERHÄLTNISSE DER UMGEBUNG VON