(Jclentes az 1925— 192S. evi felvctelckr3I.) Irta : M a r o s I m r e .
R^szletesen b e ja rta m a Z 19 K o l X V I I D K , Z 2 0 K o l X V I I f i K , D N y ¿s D K je lz is u i:2 jo o o - e s t^ rk e p la p o k a t, m e ly e k m in d a so m o g yi d o m b v id ^ k re esnek.
Stratigrafia.
P 1 i o c e n (pannoniai es levantei) iiledekek. Ketsegtelcn, hogy ezek szolgaltatjak teriiletem kozvetlen alapjait, a felszinen azonban csak elvetve konstatalhatok. Ide tartozo a g y a g o t csupan a Z 20 K o l X V I I D K jelz^su lap D K - i sarkdban, Simonfa kozel£ben talaltam , espedig a Boszenfa fele 1928-ban epiilo u t menten. V alam ire val6 fel- tdrds nines benne, annak ellenere, hogy innen a llito la g sok agyagot hordtak az egyik kaposvari teglagyarba, a cserepzsindelyekhez hasznalt anyag megjavitasara. (A teglak ugyanott loszbol kesziilnek.) K o viile te t a sziirke, plasztikus agyagban nem talaltam es ig y csak helyzete es petro- g r if ia i analogiak alapjan tekintem pannoniai korunak.
Plioc^n h o m o k o t szinten csak egyetlen ponton talaltam , espedig a Z 20 K o l X V I I E K jelzesu lapon Magyaregerestol D-re, a Gombasi Erdo £ - i vegen, az uradalm i homokbanya K - i resz£n. I t t a losz altSl kozepfinom es fin o m homok bukkan elo, diszkordans parallel szerkezet- tel. K d viile te k teljes hianyaban nem tudom eldonteni, pannoniai vagy levantei iiledekkel van-e dolgunk.
P l e i s z t o c e n iiledekek: losz es homok. Teriiletem legnagyobb resz£t l o s z b o ritja , mely a Z 20 K o l X V I I D K jelzesu lap dombjain a 250 m tengerszint fe le tti magasagot is meghaladja. M axim alis vastag- sdga a nagyobb teglagyarak feltarasai es a loszdombok k u tja i alapjan 20— 25 m-re bccsiilheto. E lo fo rd u l tipusos kifejlod£sben ¿s homok-, sot
158 MAROS
aprókavics rétegeket tartalm azva, m in t ,,v o 1 g y i 1 ô s z“ is. U tóbbi kézzelfogható bizonyítéka annak, hogy a levegóbol hulló finom porhoz helyenként és idonként vízhordta durvább anyag is keveredett. A vo lg yi losz tobbnyire megtalálható a típúsos losz fekújében, m integy átmenetet képezve a pliocén üledékek felé. Ez talán arra m utât, hogy a loszhullás steppe-klímája lassanként, idoszakos visszaütésekkel a la ku lt k i a pliocén k o r nedvesebb éghajlatából. A vo lg yi losz szép feltárásban tanulm á- nyozható a „Belegi m alom “ kozelében.
A loszkomplexuson belül ezen a területen is igen sokfelé megtalál- tam azt a vôrôsesbarna agyagot, melyet már 1919— 1924. évi jelenté- seimben említettem és m in t a loszt megkoto steppevegetációt idonként fe lvá ltó erdók talajának fosszilis felhalmozódási (B) szintjét értelmeztem.
A n n a k bizonyságát látom benne, hogy a száraz steppe-klimát idonként átmenetileg nedvesebb erdó-klim a szakította meg. Lejíos m élyutak p a rt- jaiban átmetszve, a kornyezo le jtó k szántásaiban pedig sávok alakjában helyenként 2— 3-szor is fe ltü n ik ez az agyag, jeléül annak, hogy az em lített klim aváltozás 2— 3-szor is megismétlódott.
A récens erdótalajok B-szintje és a fosszilis B-szintek tobbsége só- savval nem pezseg, az utóbbiak némelyike azonban igen. Ezek mésztar- talm ukat a foléjük telepedett típusos loszból kapták a leszivárgó csapa- dékvizek revén.
A m arcalii és somogyvari loszhátak kozott széles sávban h o m o - k o s a térszín. A „B ajom i N agy H o m o k“ folytatásaképpen is hatalmas homokpászta húzódik D felé. U tóbbi K utastól É-ra tanulmányozható igen jól.
A homokos területek anyagát helyenként a v íz hozta a pliocén üledékekbol. Ennek lerakodása — m in t lá ttu k — helyenként a losszel váltakozva tortént. N éhol túlsúlyra ju to tt a losz felett és homokos jel- leget ad a területnek.
A nagyobb kiterjedésü homokos területek torténete azonban más.
I t t a pliocén k o r homokos üledékei losztakaró nélkül m aradtak s így fel- színüket a szél kikezdhette és a futóhom okra jellemzó form ákba rakhatta.
Nagyrészét a természetes vagy mesterségesen telepített novényzet már megkôtôtte.
A h o l o c é n b e ta rto zik a mozgó és a kozelmultban megkotcitt f u t ó h o m o k , továbbá a volgyek á r t é r i ü l e d é k e , mely gyakran agyagos. Ennek az az oka, hogy a le jto k ró l a csapadékvizek legkony- nyebben a finom anyagot rnossák le, mely így a mélyedményekbe ju t és o tt felhalm ozódhatik. E zt a folyam atot kicsiben ma is igen jó l meg lehet fig y e ln i olyan helyeken, ahol düloutak hullámos térszint harántolnak.
Az ilyen utak felsô szakaszain tisztdra mosva latszik a talaj es altalaj szelvénye, az utak m élypontjain pedig humuszos, agyagos sar fekszik.
A vôlgyekben helyenként tipusos r é t i a g y a g fe jló d o tt ki.
T ektonika.
Területem tektonikai viszonyainak megitélésénél — akndk asasa nél- kül, mélyrehato feltarasok es mérhetô dôlések hianjaban — nagyobb sze- repe van a kovetkeztetésnek, m in t a kôzvetlen megfigyelésnek. K iin d u lô - pontul az a tény szolgâlhat, hogy a felszinen fo ly ô vizek u tjâ t tektonikai tényezôk szabjak meg. Elôzô (1920— 1924. évi) jelentésemben emlitettem azt a brachyantiklinalist, melyet Gadâny m ellett rajzol k ô rü l a patak.
M ostani területemen fe ltu n ik, hogy M arcali videken az É -rô l D-re hńzódó volgyek, m ie lô tt a Balatonig huzódó széles depresszióba (a Berekbe) torkolnak, K -re, ÉK-re, sot É-ra fordulnak. Ennek szimmetrikus masaképpen Somogyvarnal az É -rôl D -re indulo volgyek csakhamar D N y fêlé kanyarodnak, torkolatuk elôtti utolstS rô vid szakaszuk pedig horog alakjaban É N y fêlé fordul.
E zt a jelenséget azzal magyarazom, hogy a Balaton vizrendszerének a pliocén legvégén it t még D fêlé v o lt lefolyâsa, a mostani „Berek1 depressziókon dt. Késôbb É-on süllyedt a térszin, m idltal a berkekben v iz - valaszto keletkezett. Azóta a terület ide to rko lo vizei most mar a Balaton fêlé gravitalnak. E m ia tt fo rd u lta k az oldalagak torkolatai az uj irdnyba.
Bizonyos jelek arra vallanak, hogy tektonikai mozgasok területe
men még m indig torténnek. Elôzô (1920— 1924. évi) osszevont jelenté
semben mdr emlitettem, hogy M a rca li és Kéthely vidékén az erózió energikusan hatral, a lôszarkok roppant mohósaggal harapódznak tovabb, a volgyek egykor szélesre fe ltô ltô tt talpaba pedig uj a rko k vagôdnak be, ügy hogy csinos méteres terraszok keletkeznek. Ezzel szemben mostani területem loszarkai nagyrészt megszelidültek, eloregedtek. P art- ja ik nagyrészt rogyadozottak, benôttek, széles talpaikba uj arkok nem vagôdnak be. O lyan helyen, ahol a 30 év elôtt (1900 tajan) készült tér- kép még tôbb méteres, meredek partü vizmosast jelez, ma mar gôzekével egybeszantott, lapos horpadds talalhato, ami energikus erózió esetében nem lett volna lehetséges.
A z ilyen eloregedett térszinen nem az erózió vajja, hanem az embe- rek kôzlekedése ô rli az üledékeket és szolgdltatja a feltardsokat. Ezert it t nagyobb kiterjedésû és magassagu loszfalakat — a téglagyarak anyag- godreitôl eltekintve — csak a m élyutak partjaiban lehet talalni.
A z a tény, hogy az erózió a két hasonlô domborzatu terület kôzül az egyiken energikus, a mdsikon tunya, a kis tdvolsag m ia tt klim atikus
160 MAROS
okokkal nem magyarázható, hanem csak azzal, hogy a terület az elsó esetben nemrég emelkedett, vagy még most is emelkedóben van, az utób- bi'ban stagnál, vagy süllyedóben van. Érdeklódéssel várom, hogy a fel- mérési hálózat reviziója során a magassági pontok elmozdulása meny- nyire fog egyezni kovetkeztetéseimmel.
A pleisztocén utáni mozgások kczvetlen bizonyítékai azok az apró, i — 2 araszos vetódések, melyek helyenként a loszben megfigyelhetók.
A terület mostani arculata a losz lerakódása kozben és után alakult k i. M indenütt, ahol a tipusos losz feküjében kóvetkezó homokos, sót aprókavicsos vo lg y i vagy atmeneti losz fel van tárva, rétegei laposabban feküsznek, m in t a mostani lejtók. Ebból szükségképpen kovetkezik, hogy a térszín a losz lerakódása idején a m ainál jó va l simább, egyhangúbb v o lt és csak késóbb tagozódott részben tektonikai erók, részben a víz és a szél hatása folytán.
A szél form áló, m intázó hatása külonósen a homokos területeken szembetünó. A k u ltú ra nagyrészt megkótótte ugyan a homokot, de azért a térszín elaprózott, buckás, dünés, horpadásos reliefje már a térképen is elsó pillantásra elárulja azt, hogy it t homok van, mely az uralkodó szelek hatása alatt helyezkedett el.
T a la jta n i szempontból
ez a terület megegyezik az 192c— 1924. években bejárttal. Jellegzetes e r d e i t a l a j t csak a nagyon megfogyatkozott és — sajnos — egyre fogyó erdokben lehet találni. A megmunkált területeken az egykori erdó- talaj külonbozó szintjeinek (leginkább a vorosesbarna, vasas, mészmentes;
B-nek és a világos színü, meszes C-nek) külonbozó keverékei szolgáltat- ják a term ótalajt, melynek megvan az a tendenciája, hogy m e z ó s é g i t a 1 a j j á alakuljon át. Érdemes megemlíteni, hogy Gesztitól K -re, az egykor erdós terület barna agyagjában vasgobecsek vannak, ami kizárja a bükkerdót, m ert annak; B szintjében vaskófok nincsen.1
A nedves mélyedményeket r é t i a g y a g , vagy erósen h u m u - s z o s h o m o k borítja. M in d a kettó száraz állapotban egérszürke, ned- vesen szurokfekete. A ré ti agyag helyi neve „b e r e k f ó 1 d ".
A z eloregedett térszín természetes vízrendszere lapos, vizenyós talpú vólgyekben mozgott, de jelenleg mindenfelé mesterséges árok- és csatorna- hálózattá építették k i. N agyon sok helven lecsapolták a hosszan elnyúlc homokhátak ko zo tt levó, eredetileg lefolyástalan, vizenyós vápákat is.
1 T r e i t z P é t e r : Magyarázó az orsz. átnézetes klimazonális talajtérkcphez, Budapest, 1924, pag. 49.
G a z d a s a g i szempontbol megemlitendô, hogy az elöregedett v ö l- gyek talpân elterülô rossz, savanyüfuves rétek helyén évrôl-évre ujabb és ujabb helyeken létesitenek h a l a s t a v a k a t , melyek igen hamar meg- hozzdk a beléjük fektetett koltségeket. Bar a völgyek esése csekély, a tavakat mégis lépcsôzetes szakaszokkal szoktâk kiépiteni, hogy a magas gâtakat és a mély vizet elkerüljék.
GEOLOGISCHE UND AGROGEOLOGISCHE NOTIZEN