(Auszug des ung. Aufnahmsberichtes 1925— 192^-) V on H . H o r u s i t z k y .
Im Jahre 1925 übertrat ich vom K o m ita t G yör in das K o m ita t Soproti und gelangte in 1928 beinahe bis zur Stadt Sopron. A u f G rund einzelner geologischer Bildungen betrachtet man die Gegend von Sopron im allgemeinen als zum W iener Becken gehörig. Die genauere U n te r
suchung der Verhältnisse fü h rt jedoch zu dem Resultat, dass das kleine Soproner Becken eine Bucht des K is M agyar A lfö ld (Kleine Ungarische Tiefebene) ist und samt dem Einzugsgebiet des Vulka-Baches, sowie der Rcpce- und Ikva-Flüsse zum K is a lfö ld gehört.
ö s tlic h vom Ferto-See liegen pannonische Schichten, die zw ar w el
lenförm ig gelagert sind, doch auch zahlreiche, in verschiedenen R ichtun
gen verlaufende Brüche erlitten haben. D ie wellenförm igen Schichten sinken ostwärts und diesem Umstand passen sich auch die artesischen Brunnen (33— 460 m) und die Änderungen des geothermischen Gradien
ten an (im W 19— 20 m, in der Räba-Gegend 26— 30 m).
Das P a n n o n besteht aus plastischem Ton, feinem Sand, Sand
stein und Schotter. Letzterer ist das jüngste Gestein des Pannons. Diese Schichtenserie gibt beim V e rw itte rn einen ausgelaugten Nutzboden, der zum Typus der W aldböden gehört.
Das L e v a n t i k u m besteht aus Gesteinen von lockerem C harak
ter und von Schotter. D ie Gesamtmächtigkeit der Serie beträgt 4 0 — 1 3 0
Meter. Auch diese Serie lie fe rt aufsteigendes Wasser. Ihre Böden gehören gleichfalls zum Typus der W aldböden.
V om P l e i s t o z ä n sind hier Schotter, Sand und Lössarten bekannt.
Gesamtmächtigkeit 50— 150 m. Die im schotterigen Geschiebe gebohrten Brunnen geben aufsteigendes Wasser. D er Schotter lie fe rt einen Ober
boden von gemischtem Typus, da er m it Sand- und Tonimsen wechsel
lagert. D er Sand bildet N W — SO-liche Züge, sowie auch U fe r längs des Fertö-Sees. Sein Nutzboden gehört zum Typus der Steppenböden. Das
selbe g ilt auch bezüglich der lössartigen Böden.
Zum H o l o z ä n gehört der Ferto-See und seine Fortsetzung: das Sumpfgebiet des Hansag. D er Boden des Fertö-Sees, sowie seine unm itte l
bare Nachbarschaft besteht aus zugewehtem kalkigem oder salzigem Boden und dies ist der G rund davon, dass sich die chemische Zusammen
setzung des Fertö-Wassers stellenweise ändert. Der See erhält zeitweise
vom Osten her, aus dem Hansag eine ausgiebigere Wasserzufuhr, die je nach dem Waserstand der Donau und der Verteilung der Niederschläge wechselt. Den T o r f des Hansag v e r tr itt in seiner Umgebung ein schwar
zer Moorboden, dessen allgemeines P ro fil das folgende ist: graulich
schwarzer Moorboden, graulicher, gefleckter Ton, unterer bräunlich
schwarzer Moorboden und eisenschüssiger, fleckiger Ton. Diese Serie spricht fü r zwei interglaziale Perioden, aus deren einer der steinzeitlichc Nukleus von Csorna zum Vorschein kam. Das A lte r des letzteren ist an den Ausgang der postglazialen Periode, d. h. in das untere H olozän zu verlegen, was dem A z y 1 i e n entspricht. Absplisse und Steinwerkzeuge aus demselben A lte r fand ich auch nördlich von Bösärkany, am Szälas genannten Sandhügel, in der Gegend von Koronco, sowie auch in der Schottergrube von Györszemere. D er Moorboden lie fe rt einen sehr fru c h t
baren Nutzboden, doch muss man Sorge dafür tragen, dass er nicht
„v e rs z ik t“ (a lk a lis c h w ird ). A n höhe re n , tro c k e n e re n S te lle n lie g t humö- ser, sandiger Ton. Ferner sind von hier auch angeschwemmte Böden (öntesföld) und humöse, sandige Nutzböden bekannt.
Die in der Gemarkung von Fertöräkos gelegene M ythras-H öhle ist eine künstliche H öhlung. Scherben aus historischen Zeiten sind auch in der Gemarkung von V itnved, in der Umgebung des gleichnamigen M eier
hofes, sowie auch nördlich von Esterhaza, am U rko n -H ü g e l zu finden, wo gegenwärtig das Grab des Fürsten M iklos Esterhazy steht.
(Jclentés az 1925— 1927. évi felvételekról.) írta : L á s z 1 ó G á b o r dr.
A fe n ti években a szokottnál lényegesen rövidebbre szabott íelvé-te li id o k b e n F e jé r m/egye h á ro m íelvé-term észeíelvé-tes tá já n a k , ú. m . a c s á k v á ri, a velencei és a székesfehérvári medencéknek, illctve kornyékcinek újra- bejárása v o lt íeladatom.
A három természeti táj a 16. rov. X IX . oszl. (Bicske— M a rto n - vásár) jelü katonai térképlapnak N y-1 feiere, azonkívül a 17. rov. X IX . oszl. (Székesfehérvár— Seregélyes) jelunek É -i feiere esik.
A legelso felvételeket i t t az e lm ult század 80-as éveiben H o f - m a 11 n K á r o 1 y, ill. K ö s z e g i - W i n k l e r B e ñ o geológusok eszkozolték a M . K ir. Földtani Intézet megbízásából. A Vértes-hegység- nek az a geológiai térképe, amelyet T a e g e r H e n r i k dr. 1904—
. 1905. évi felvételei alapján közölt (M . K ir . Földt. In t. Évk. X V I I . köt.
1909), a szorosan vett csákvári medencét ís felöleli. A Velencei hegység- nek és a vele határos tájaknak újabb felvételét pedig V e n d í A l a d a r dr. végezte 1911 — 1912-ben és közölte térképén. (U. o. X X I I . köt. 1914.)
M íg a T a e g e r- és V e n d 1-féle felvételek annyira részletesek vo l- tak, hogy térképeikhez újrabejárásaim csak olyan kiegészíto adatokat szolgáltathattak, m elyek idoközi feltárásokból vagy valam ilyen szeren- csés véletlen fo ly tá n ju to tta k tudomásomra, addig a tö b b i tájéknak csak á tte kin to jellegü régi'bb térképéhez az újabb részletek sok módosítást és kiegészítést adnak.
Helyszúke m ia tt természetesen ezúttal csak a le g s z e m b e ö tlö b b lele- te k ro l számplhatok be, a térképre és magyarázójára hagyva a részle- tes beszámolót.
A szóbanforgó területnek kozépponti magva a Velencei hegység, melynek gránitja, az alárendelt kontaktpa lákkal egyiitt, korban ís az elsö helyet foglalja el.
n o LÂSZLÔ
E hegység e ruptivum ai m ar igen részletes tanulm âny târgyât ké- pezvén, ezekhez ujabb adatot nem is fuzhecek, s inkàbb a hegység geolôgiai térképét illetôleg em lithetem meg, hogy a grânittôm zsôknek lâbât nagy kiterjedésben, magasabb fekvésû volgyeit pedig tulnyom óan lôsz, helyenkint futôhom ok takarja.
A z ujra bejârt terület mâsik hegysége a Vertes kettôs triaszvonu- lata, amelyeket D N y — É K -i irânyban a nagyobb gânti es a kisebb koz- m ai vôlgyek vâlasztanak el egymâstôl. M in d k é t vôlgynek egyenes le- futâsu D K - i szegélyei a toréses szerkezetaek kétségtelen tanui.
E zu tta l a Vértesnek csak É K -i felében jartam , es pedig nagyjaban a nevezett két vôlgy vonalaig. T a e g e r-nek idézett térképezése, k i- egészitve t e 1 e g d i R o t h K . dr. késôbbi felvételeivel i t t nem hagy- ta k lényegesebb sztratigrafiai vagy te k to n ik a i k é te lyt hatra, de az 6 té rk é p iik is még kiegészithetô voina azon tekintélyes loszfoltokkal, amelyek foképpen az alacsonyabb, széles hatakat b o ritjâ k es nielyeknek a nagy kiterjedésu erdôségek létfeltételüket koszonik. Hozzatehetem még, hogy C sakvartôl Szarig a d o lo m itn a k a harmad-, illetve negyed- k o ri üledékek alol valo kisebb-nagyobb kibuvasaival lépten-nyom on talâlkoztam . E zt a hegységet is É N y felôl ostrom olja a hom okfüvas, s a n yilta b b hâgokon — m in t amiiyenek a kozmai Kôhânyas-pusztanal és Szarnal vannak — a futohom ok a vizvâlasztoig emelkedik, Szar kôrnyé- kén p. o. fényesre csiszolva a szâraz vôlgy poligén gôrgetegeit.
A dolom itnal fiatalabb üledékek soraból csak a pontusi lerakóda- sokkal talâlkoztam a felszinen és pedig tulnyom óan azon a domibos tâjon, amely a Velencei hegységet N y , É N y és É fe lô l kôrnyezi, illetve kô rü lb e lü l Székesfehérvârtôl A lcsutig terjed. Ez a domibvidék szerke- zetileg ôsszefügg ugyan a Velencei hegytôm zstôl D -re, K -re és É-ra el- terülô ugynevezett „M e z ô fô ld “ szeliden hullâmos fennsikjâval, de ettôl abban tér el, hogy dom borzatânak kialakulâsâban a pontusi k o ru üle
dékek szerepe sokkal szembeôtlôbb, m in t am ott. Ennek magyarâzata az, hogy a Velencei hegységtôl N y -ra a pontusi rétegekben az agyagosabb és mârgâsabb képzôdmlények a gyakoriak, aminek eredinényei azon meredek lejtôjû, s mély vizmosâsoktol szabdalt dombhâtak, amelyek p. o. Zâm olynâl (Bagócs m jr.) 226 m, Csâkvârnâl (A n ta l m jr.) 195 m, Lovasberény— Csâkvâr hatârvonalân 216 m, Acsânâl (Nyârostetô) 249 m t. sz. f. magassâgokig felemelkednek, s innen a Velencei hegységet kôzre- fogva, a Duna vôlgye fêlé fokozatosan alâszâllnak. Ig y Székesfehérvâr, Pâtka, Lovasberény, Acsa, A lcsut vonalâtol N y -ra a Vertes lâbâig kôvet- hetô pontusi rétegek h o l a vizmosâsok eróziós bâzisân, h o l a meredek domblejtôkôn, akarhânyszor a dombtetôkôn jelentkeznek. À legmélyebb
szintekben ezek tôbbnyire rozsdafoltos vagy fakószürke agyagok es lát- szôlag kôvületmentesek, a lejtôkôn szürke- es sargaszinu durva homo- ko k, h e lyenkin t bôséges faunával, a dom btetôkôn m in t a mállásnak job- ban ellentálló pados h om okkövek vagy márgák gyakoriak.
N oha ezek a réregek homokos és margas kifejlôdésükben o lyko r tömegesen tartalm aznak m olluskum m aradvanyokat, altalaban veve f au
naban szegényeknek bizonyulnak. Á11 ez fôképpen a túlsúlyban clô- fo rd u ló finom szem u, galambszürke hom o ko kra és a mélyebb szintet jelôlô rozsdafoltos, fakószürke agyagokra.
Fekünô ez a faunaszegénység a Székesfehérvártól D -re és K -re el- terülô tájakon, h o l a pontusi üledékek nagyobbàra csak mesterséges fel- tárásokból ismeretesek. A Velencei tô É -i és É K -i partvonalai menten miég fel-felbukkannak ugyanis a rozsdafoltos, fakô pontusi agyagok, îgy a Velence kozségból a tóp a rth o z levezetô m in d ké t szekerut vizmosasai- ban, a z u tá n m a g á n a k a to p a r tn a k É K - i sa rka b a n a v iz s z in fe le tt, de in n e n to v á b b D fêlé, pl. a K is v e le n c e megálló k ô z e lé b e n készült agyag- gödörben, továbbá a kisvelencei titkanyarban m àr csak mesterséges fel- tárásokban láthatók. Kétségtelenül kim utathatók a pontusi rétegek a börgöndpusztai kútfúrásokban és D innyéstól D -re, a vízállásos mélyedé- sekben és árkolásokban. M indezek arra engednek következtetni, hogy a Velencei tó egész feneke ilyen agvagokból ail.
I t t ke ll szólnom azokról a É É N y -D D K -i irányban terjedó domb- hátakról is, amelyek Székesfehérvâr déli belsôségeitôl kiin d u lva , a Sar- vtz vôlgyét keletrôl nagy szélességben hosszan kisérik. A nyaguk tô b b nyire kavicsos, kôzépszemü szürke hom ok, m elyet a szél sok helyen kikezd és elhord. M in t fauna tekintetében teljesen meddónek látszó üle- déket nehéz a staratigrafiai sorrendben biztonsâggal elhelyezni, de hogy feküje ugyanaz a pontusi agyag, amelyet Székesfehérvártól Csákvárig már ism erünk, ennek tanuságát a Sárvíz mienten ¡készült mesterséges fel- tárás (téglagyár), valam int a székesfehérvári Sóstó teknojében lemélyesz- tet't fúrások adják. Ezeket a hom okokat egyébként több-fcevesebb kavics elófordulása is jellem zi, h o l szórványosan elszórva, h o l lencsés telepek- ben lerakodva. összefüggo kavicstakaró b o rítja azt a 134 m t. f. sz.
magasságig emelkedo dombhátat, amelyen a székesfehervar— sarkereszturi mííút vezet végig. E tajón a lösz, az eddig tapasztaltakkal ellenkezoen nena a legmagasabb, hanem a legalacsonyabb térszíni helyzetekben talal- ható változó kiterjedésben és vastagságban, mely a Sárvíz völgye feie növckszik.
H á tra van még az újra bejárt teríiletnek három nagy depressziójáiol néhány szóban megemlékezni.
A szorosabb éntëlemben v e tt csákvári medence a Vertes D K -i lábá- nál, a lovasberényi m ú ú ttó l Zám olyig terjed es északról dél fêlé lejt. M ig ugyanis a lecsapoló „N a g y csatorna“ partjânak tengerszin fe le tti magas- sága C sákvártól K -re 138 m, addig a téglagyàrak kôzelében levo hídnál 136 m, Forna-puszta hídjánál 134 m, végül a „Csuka tô ré t“ kôzépvona- lában 131 m. Á ltalában a 130 m t. sz. f. magasság alatt maradó részeit szürke, homokos rétiagyag takarja, melynek mocsàri eredetét Planorbis és V iv íp a ra héjak jelzik. A medence peremi részein e talaj alatt éles határral a dolomittôrmelékes vagy aprokavicsos loszagyag kovetkezik, a medence k ô z p o n ti legmélyebb táján pedig a szürke feltalaj egy x-—3 m vastag szennyesfehér üledékbe megy àt, m elynek ôsszetételében igen finomszemu világos h o m o k és karbonátiszap vesz részt. K ô v ü le t — lát- szolag — nincsen benne. Legjobb feltárásai a C sákvártól D -re i.j km távolságban fekvô téglavetôk agyaggôdreiben láthatók, továbbá a „N a g y csatorna“ mederfalain. R e te n ti szerkezc^l .ncn i^ y ^V '- csak gjen^én arul cl, legfeljebb k o p ta to tt élu es mésszel kérgezëtt * kis^d ôlonîitkàvicsok ' pásztás elofordulása m u tâ t ilyenre. M in th o g y feküjében h e lyenkin t a pontusi k o rú h om ok is feltárásban van, a szóban forgó iiledék csak fiatal pleisztocén, vagy éppen óholocén k o rú lehet.
A medence keletkezését a Vertes D K - i lába mentén bekôvetkezett toréses lesZakadâsnak kell tu lajdon ltanunk, m elyet az igy tam adt de- pressziôba gyülem lô csapadék- és forrâsvizek (jelenleg is meg 3 eros karsztjellegû forras b m lik beléje) elàrasztottak, îll. fe ltô lto tte k . A leszaka- dás semmiesetre sem lehetett pliocén e lô tti, m e rt a magasabb keleti halomvidéken (Orge m jr., Berta m jr., M iklos m jr. stb.) a pliocén losz- hom okban a Vertes dolom itjâna k lejtotorm eléke még széltében meg- cnlálható.
A Velencei hegységnek D K -i lábánál fekvô sekélyvizû to egy igen lapos te kn ô t to it ki. Ez D -n ôsszefügg a Seregélyesig terjedô és a térké- pen „N adas“ név alatt szereplô, de ma m ar teljesen lecsapolt ôblével, ille tve K-en a Császári pataknak vizenyôs to rk o la ti tájával. Ü gy ezeknek, m)int a tó p a rtn a k kiszáradó részein az elszikesedés nyom ai ismerhe- tô k fel.
A Császári viz to rk o la ti táján a rétek és legelôk talaja szürke hom o
kos agyag, vagy iszapos hom ok, amelyekhez rózsaszínü granittorm elék van keverve. Egyebütt a tó tó l D -re és K -re ez a granittorm elék a fel- szinen nem tapasztalhato, de Bôrgônd-puszta egyik artézi kútjának 200 méter k ô rü li mélységében a fú ró vôrhenyes kvarctorm elékbe (granit) ért.
A bejárt területnek harm adik medencéje a Székesfehérvártól N y -ra
113
f
t . I£ ' JELENTfiS 1925-1927
elterülö Sarret, amelynek ezüttal csak legkeletibb, Moha Szekesfeher- va r— Särszentmihäly k ö z ti reszere terjedtek k i megfigyeleseim.
A M oha felöl erkezö Gaja pataknak jelenlegi völgysikja E K feie a Szekesfehervärtol k iin d u lö pontusi dom bvonulatokhoz tamaszkodik.
Fenektalaja m in d e n ü tt ugyaniiyen k o rü agyag. E völgy^ felsö szakasza, tovabba a töle N y -ra elterülö es i i o m t. sz. f. magassagot meghaladö, e n yhen hullamos terszin a Gaja egykori törmelekküpja. Ennek nagy- kiterjedesü kavics- es hom oklerakodasai szamtalan anyaggödörben van- .nak feltarva es szelvenyük kb. a következö: kavicsos hom okfehalaj alatt 30—^0 cm aprö- vagy közepesszemü kavics, amely alatt flu v ia tilis szer- kezetü hom oküledek köve tke zik a fakoszürke (pontusi) agyagig.
A törm elekküp D ^i iranyban lejtve 106— 107 m t. sz. f. magassagok k ö z t a Sarret läpi üledekei ala siillyed. Ez a körülm eny, va la m in t az, hogy a kavics fö lö tt sehol lösz nem talalha^ö, a n n a k fiatalabb pleisztocen
H o g y van-e es m ilyen összefiigges ezen homokos kavicstakarö es a fentebb em 'litett Sarvizm enti ho m o k- es kavicskepzödmenyek kö zö tt, ezidöszerint meg el nem dönthetö.
A la p i üledekek a Sarretnek szöbanforgo K - i vegen reszben csigas mocsarföld, reszben tözeg, illetve ennek kiszaradasa utan keletkezö mal- läsi term ek, a lapföld. U to b b ia k alatt nagy elterjedesben egy szennyes- feher lapiszap következik, mely ügylatszik Csör es Kiszkeszi közt van a legerösebben kifejlödve. M e rt ennek az anyagnak, m in t valösagos tavi- kretanak, esetleg g yakorlati alkalmazasa is szöba jöhetne (pl. talajmesze- zes), i t t közlöm ahiiäk F T r f^ l y I s t v a n d r.-tö l a Magy. K ir. Földtani Intezetben m egallapitott clemzesi adatait: C aO = 49.6 9% ; MgO~o.y>)%;
C 0 2= 33.68 % ; P20 5=o.o3%'; szerves an ya g = i3 .2 7 % 6s oldhatlan mara- dek=a.03% .