(Jelentés az 1925— 1928. évi felvételekrôl.) 1 térképpel a szôvegben.
Irta : t e l e g d i R o t h K â r o l y dr.
A megelôzô években a Széngazdasàgi T arcakôzi Bizottsàg megbiza- sâbôl Csonka-Magyarorszag szénterületein végzett bânyafôldtani vizsga- la to kn â l dolgoztam és az 1925. évi fô ld ta n i intézeti felvételi idô egy részét még arra hasznaltam fo l, hogy megelôzô évi tanulm anyaim hoz néhany p ô tlô adatot gyüjtsek. Ig y néhany napot to ltô tte m a Vac m ellett fekvô Kôsd szénbanyajanal, va la m in t D orogon, h o l a 1 omedek-aknanak akkor folyam atban lévô és az „infraoligocén denudaciô“ szempontjâbôl nagyon tanulsagos feltarâsait tanulm ânyoztam .1
A D u n à n tu l nagy szénmedencéiben (Esztergom vidéke, Tatabanya) szerzett tapasztalatokbol valôszinûnek làtszott, hogy sok érdekes ered- ménnyel kecsegtet a Vertes déli részében és az Északi Bakonyban talal- hatô eocén képzôdmény egységes tanulmanyozasa. Ez a magam elé tu z ô tt és a F ôldtani Intézet igazgatôsaga altal jôvahag yott feladat vezetett a tovàbbi felvételek folyam àn.
Ezek szem elôtt tartâsa m ellett a nagyon rôvidre szabott 1925. évi felvételi idô legnagyobb részét a kisgyôni szénbanya és Szapâr kôrnyé- kén to ltô tte m .
A z 1926. évben a m ar régebben tanulm anyo zott m o ri szénterület- hez1 2 É K fêlé csatlakozô, a Vértes-hegység É N y -i peremén huzôdô eocén v o n u la to t vizsgaltam at egészen a Puszta Kôhanyas-i volgyig, ameddig É fe lô l R o z l o z s n i k kollégam tatabanyai tanulm anyai terjedtek.
1 t e l e g d i R o t h K . dr.: Infraoligocén denudaciô nyomai a D u nôntuli Kôzep- hegység északnyugati peremén. F ôld ta ni K ôzlôny, L V I I . k, 33. 1, Budapest, 1928.
2 L. évi jelentésemet 1920— 23-rôl (A M . K ir . Fôldtani Intézet É vi Jelentése 1920— 23, 7J. U
S*
116 TELEGDI ROTH
A felvételnek ezt a részét M a r z s 6 L a j o s dr. m. k ir. osztalygeologus u rra l együtt végeztem. Ebben az évben fo ly ta tta m tovabba a m âr az elôzô években megkezdett eocén-tanulmanyaimat Bodajk, Balinka, Isz- tim é r és Fehérvarcsurgo kôrnyékén, H o r u s i t z k y F e r e n c dr.
egyetemi tanarsegéd u r tarsasagaban.
A z 1927. évben az Északi Bakonyban, a Szapar és Jasdtöl D N y -ra fe kvô z irc i depresszid teriiletének eocén képzôdm ényeit kezdtem tanul- manyozni, ismét M a r z s o L a j o s dr. tarsasagaban. Csakhamar szük- ségesnek m u ta tk o z o tt azonban az, hogy tanulm anyaim at — a hegyszer- kezet és a fö ld ta n i fejlôdéstôrténet tisztâzasa szempontjâbol — az eocén képzôdmény aiapjat képezô mezozoos sorra is kiterjesszem.
Igy terelôdôtt munkam a szénbanyak vizsgalatarol a paleogén kép- zôdm ények ôsszefüggéseinek kutatasara, m ajd végül a Bakony-hegység északi végzôdésén sorakozo, gazdagon tagolhato és a hegyszerkezeti és fôidfejlôdés-tôrténeti viszonyokba m ély bepillantast n y u jto mezozoos és harm adkori sorozat altalanos tanulmânyozasara.
A z 1927. évben a z irc i depresszio közvetlen szélein kiem elkedô rész- leteket tanulm anyoztam Jasd és Z irc k ö z ö tt. Bejarasaimban késôbb F ö l d v a r y A l a d a r dr., jelenleg muegyetemi tanarsegéd tir is részt- vett.
1928-ban a felvételi m unkam idôtartam a par hêtre zsugorodott össze. A Paläontologische Gesellschaft ez évben Budapesten ta rto tt
„Paläontologentag“ -janak, va la m in t az azzal kapcsolatos kirandulasok egy részének elôkészitési m unkajaböl a M . K ir. Földtani Intézet igazga- tdsaganak rendelkezése fo ly ta n ram esô rész,3 m ajd késôbb egy alpesi tanulm anyu t a felvételi idô legnagyobb részét mas ir a n y b a n vették igénybe. Mindössze Bakonynàna és Z irc vidékén végezhettem a megelozo kutatasaimhoz kapcsolodo vizsgalatokat, m elyeknél ez alkalom m al tijb o l velem v o lt F ö 1 d v a r i dr. ur.
1. A D é li Vertes Ê N y -i pereme.
A Vértes-hegység részletes geoldgiai térképét és m onografiajat T a e g e r H . dr. készitette el,4 k itû n ô összefoglalo képét advân e hegy- ség fö ld ta n i viszonyairôl. A m ö ri szénbanya m ûveletei T a e g e r m un- kâjânak megjelente utan in d u lta k meg és bizonyos tekintetben kiegészi- 5
5 Führer zu den Studienreisen d. Paläontologischen Gesellschaft, Budapest, 1928.
K . R o t h v . T e 1 e g d: Führer in V arpaiota S. 43., Führer im Kohlengebiet Pecs, S. 67.
4 T a e g e r H .: A Vertes-hegyseg fö ld ta n i viszonyai. A M . K ir . Földtani Inte- zet fivkönyve X V I I . k. Budapest, 1909— 10.
te tté k azokat az ôharm adkori képzôdmények sorrendjére es települési módjára vonatkozó adatokat, amelyeket T a e g e r pusztàn külszini meg- figyelések alapjàn gyüjthetett.
A m óri Antalhegy szénbànya-müveleteiben a következo oharmad- k o ri rétegsorrend es települési m ód v o lt megállapítható. A z alaphegyseg fö lö tt tarka agyag, a kôzépsô eocén széntelepeket tartalm azo reteg- csoportja, m ajd a „fo rn a i“ féligsósvizi marga, legfelül egy osztreás paddal következnek, azután N um rnulina perfórala, M o n t f . tömeges fellépésé- vel jellem zett marga es legfelül ( „ fô “ -) num m ulinás mészkô, m ely resz- ben m ar az A ntalhegy közvetlen környezeteben is kôzvetlenül a mezo- zoos alaphegységre transzgredál. A m ó ri Antalhegyen az eocen sorozatot egyenlôtlenül elhatároló „in fra o lig o cé n “ denudados felületre közepso oligocén foram iniferás agyagmárga („kisce lli agyag ‘) települ.
A z eocén képzôdmények vonulata a m ó ri A n ta lh e g yto l ÉK fele
ú g y s z ó lv á n m e g s z a k ítá s n é l k ü l k o v e t h e t ó a V é r t e s É N y - i p e r e m é n egé- szen a gesztesi és tatabányai medencékig, ahol tetemesen megvastagodott és nagyon részletesen tagolható eocén sorozat ismeretes.
M a r z s ó L a j o s s a l végzett vizsgálataink alapján arra az ered- ményre ju to ttu n k , hogy a m ó ri kifejlôdés az A n talheg ytol É K-re huzodo eocén vonulatban még leegyszerüsödik és e leegyszerusödött formajaban változatlanül követheto a Puszta Kohányás-i völgyig. Ezzel igazoltuk T a e g e r ama megállapításának helyességét, hogy a déli Vértes É N y -i peremct az egységes „fonum m ulinás mészkô“ foglalja el. M ar T a e g e r megállapította, hogy a m ó ri széntelepeket tartalm azó rétegcsoport és a fo rn a i marga aránylag kis kiterjedésfi medencékre szorítkozik csupan a D -i Vértes É N y -i peremén. Ezek roncsai az Antalhegy területe, az ú. n.
A lte r Mais az A n ta lh e g yto l K -re és egy kicsinyke foszlány m ar fenn, a felszínre emelkedô alaphegység (dachsteini mészkô) területén, az A lte r M aistól D-re. A z eocén vonulatn ak az A lte r M aistól É K-re húzódó fo ly - tatásában ezek a tagok m ár nem m u ta th a tó k ki.
M ar T a e g e r térképe kitunoen fe ltiin te ti, lio g y az eocén képzôd- ményeknek az A lte r M aistól a Puszta Kóhányás-i vö lg yig terjedô részc- ben, a Vértes-plató d olom itjáná l átlag io o — 150 m -re l mélyebb szint- ben tö b b h e lyt k ib u kka n az eocén képzódmény közvetlen fekvôje, a dach
steini mészkô. Ilye n dachsteini mészkókibukkanások a térképen Katona- csapás, N agy Fortes, Sárkánylik, Steinriegel néven m egjelölt részletek.
Ezeken a helyeken fig y e lh e ttiik meg az eocén képzódmény települesi m ódját és sorrendjét. 5
5 t e l e g d i R o t h K .: Id. helyeken.
118 TELEGDI ROTH
M egallapithattuk, hogy e dachsteini meszkorögökre az eocen kep- zödmeny köpenyszerüen telepiil, ket, sot neha harom oldalon is, a rögbol kifele tartö, enyhe dolessel. E rögökben az eocen bäzisan csaknem m in d e n ü tt ugyanaz az osztreas pad foglal helyet, amely a m o ri A n ta l- begyen a fo rn a i feligsosvizi retegsort lezarja es amely az A n talheg ytoi ugyszölvan megszakitas nelkü l követhetö. A bazalis osztreas pad felett .m indeniitt a N um m ulina perforata tömeges fellepesevel jellem zett mar- gat es meszkövet ta la lju k e rögök köpenyeben, amely fölfele oly soro- zatba megy ät, m ely kitünöen megfelel a T a e g e r ältal a vertesi fo- num m ulinas meszköröl adott jellemzesnek; ezt reszletesebben tagolni nem tu d tu k .
E kiegeszito vizsgalataink eredmenye alapjan a Yertes D -i feleben fellepo eocen kepzodmeny sztratigrafiajara vonatkozolag a következok foglalhatok össze.0 M egallapithatö, hogy az eocen ingresszio elsö nyom ai a m o ri szenkepzodmenyben jelentkeznek, h o i a szentelepcsoport köze es föle települo — C erithium hantkeni tartalm ü — ie lig sosvizi retegcsoport ismetlodese bizonyos oszcillalasra utal. A szentartalmu összlet fö lö tt következo „fo rn a i“ feligsösvizi agyag es marga, m ely Gant es Csakbereny környeken is fellep, szinten kicsiny p rim e r melyedesekre szo ritko zik csupän, de e medencecskek altalanos elterjedese a Vertes deli reszifben az eocen tenger elso itte n i jelentosebb altalanos terfoglalasat igazolja.
A fo rn a i feligsosvizi retegcsoportot fölfele lezaro, jellegzetes ostreas pad a mäori feligsösvizi melyedesek te riile te rö l vezerlöszintkent, össze- függö vonulatban követhetö EK feie egeszen M indszent-pusztaig, a fö - nummulinas meszkö övezeteben is, annak bazalis, közvetlenül az alap- hegysegre települo szintjekent es azaltal jellemezve, hogy fedöjeben a N um m ulina perforata feltunöen tömeges fellepesevel k itü n te te tt sorozat altalanossägban megtalalhatö. Ebben a legmelyebb num m ulinäs csoport- ban a Mindszent-puszta es a Puszta Köhanyas-i völgy köze eso szakaszon feltunö mennyisegü a N um m ulina complanata, L a m. (— millecaput, B o u b.) faj is.
M a r T a e g e r m egallapitotta es R o z l o z s n i k meg meggyözöbb mödon kifejtette, hogy a fönummulinas meszkö (es annak R o z 1 o z s- n i k altal a tatabanyai medence peremen megkülönböztetett fedö tagjai)' meredek parton keletkeztck es jöl megkülönböztethetok a prim er melyede
sek medence-kepzödmenyeitöl. 6 7
6 Lasd: 19x5»— 23. evi jelenteseimet is (A M . K ir. Földtani Intezet ß v i Jelentese 1920— 23-röl. Budapest 1925. 74. 1.).
7 R o z l o z s n i k : Führer in Tatabanya. Führer zu den Studienreisen der Paläontologischen Gesellschaft, Budapest, 1928. S. 33.
120 TELEGDI ROTH
A D -i Vertes É N y -i peremén a Puszta Kóhányás-i vôlgyig tanul- m ânyozott fonum m ulinás mészkoôv is ilyen meredek part képzôdmé- nye, de az alján k im u ta to tt osztreâs vezérlô-pad am ellett b iz o n y it, hogy ez a képzôdmény egész tômegében fiatalabb a kis medencékre szorit- kozó fo rn a i féligsosvizi képzôdménynél es rétegtanilag a Gant k o rn yé ki kis féligsosvizi medencék peremein transzgredáló m iliolideás mészkóvel egyenértékû.
A Vertes D -i részében határozottan niegállapítható tehát a „fo rm a i“
transzgressziô, az eocén torténések egyetlen olyan egyôntetu, k é t fázis- ból allô mozzanata, melyben epeirogén besüllyedés az eocén tengernek elôszôr a kis féligsosvizi medencék területére, majd késôbb ezekbôl m in - den irányban tovább való általános elorenyomulását te tte lehetôvé. Ez iitó b b i fázis alkalm ával érte el a kôzépsô eocén tenger a mai M ó rtó l É K-re feltételezheto meredek p a rto t is.
A Vértes É-i végén fe kvó tatabányai medence eocén rétegsorát rész- letesen ism ertette T a e g e r és még részletesebben osztályozta késóbb R o z l o z s n i k (i. h.). I t t kitíln ó e n e lkü lô n ith e tô k a medenceüledékek a meredek p a rt üledékeitol. A z eocén ingresszió polje-szerû mélyedésbe h a to lt be és in d ito tta meg a medenceüledékek keletkezésének sorát (alsô széntartalmù és elegyesvizi csoport, fô lô tte tengeri operculinás, màsként alsô foram iniferás-m olluszkás marga), de a tovabbi üledékképzôdésben bizonyos oszcilláció m u ta tko zik. A tengeri iiledéksorban ugyanis fôljebb féligsosvizi beiktatasok tôbbszor ismétlôdnek, még pedig lényegileg ugyanazokbôl a ko n ze rva tiv faunaelemekbôl allô faunával, amely elôszor az alsô édes- és elegyesvizi csoportban jelentkezett. Ilye n féligsosvizi kôzbeiktatâsok a medencefeltoltôdés elôrehaladott stàdiumainak felel- hetnek meg, m elyeket a m egújuló süliyedés, a tenger ù j e rô v d valô be- hatolása v á lto tt fel. Ezek az oszcillációk nyilvánvalóan csupán a tata
bányai medence területére szorítkoztak. Nagyobbarányú és általános epeirogén besüllyedésnek azt a fázist tu la jd o n ith a tju k , amelyben a tenger elorenyomulása hatalmába kerítette a tatabányai mtedencét ovezô mere
dek p a rt régiôit is és anrikor a p a rti fônum m ulinâs mészkô lerakódása îs kezdetét vette.
Kézenfekvô az a gondolât, hogy ezzel a m om entum m al állítsuk egy idôbe a „fo rn a i“ transzgressziôt, vagyis az eocén tengernek a p re fo rm â lt m ó ri depresszió táján való elorenyomulását, majd tovabbi térfoglalását a Tatabánya és M ó r kôzé esô Vértes-peremen is.
Vizsgálataink folyam ân hegyszerkezeti szempontbôl is néhàny érde- kes vonást á lla p íth a ttu n k meg a déli Vértes É N y -i peremén.
Általában feltunô, hogy m in t az A ntalhegy rogé, ùgy az annak
K É K -i folytatasaban kôvetkezô eocén ôv is a Vértes-alaphegység kiem clt horsztjahoz képest a maga egészében re la tiv m'élyebb szintben elhelyez- kedett lépcsô, m ely azonban részleteiben maga is k o m p lik a lt szerkezetü.
M in t m ar fôntebb em litettem , ebben az ovben egyes dachsteini mészkô- bôl allô rôgôk bukkannak k i és csak ezeken ta làlhatju k az ôket tôbbé- kevésbbé kôpenyszeruen beburkolô eocén képzodményt eredeti telepü- lésben. Külônben azok a — T a e g e r térképén is fe ltû n ô egyenes — vonalak, amelyeken az eocén képzôdmény — tôbbnyire az alaphegység fô d o lo m itja fêlé — elhatarolôdik, egyetlen helyen sem felelnek meg nor- malis ratelepülésnek, hanem tektonlkus eredetûek, bennük az alaphegy- séggel csaknem m in d e n iitt a fônum m ulinas mészkô magasabb szintje érintkezik. Ô ket ily éles hatarvonalakka a denudaciô fo rm a lta k i, mely a h o rsztte tô rô l az eocén képzodm ényt m ar teljesen e ltavolitotta . M in d - szent-pusztâtôl É K-re valosaggal beékelôdott egy fônum m ulinas m'észkô- részlet a d o l o m i t r o g o k k o z é , a P u s z ta K ô h a n y a s - i v o lg g y e l hataros Csakivar-rom rôgében pedig a dolom ithorszth oz veto mentén csatla- ko zik mar a dachsteini mészkô keskeny lépcsôje és ezzel ugyancsak leg- nagyobbrészt tektonikusan é rin tke zik a fônum m ulinas mészkô mezeje is.
Csupan a dachsteini m észkôfolt É -i végén m u ta tk o z ik az eocén norm a- lis ratelepiilésben.
Kétségtelen, hogy a Vertes É N y -i peremének fônummulinas mész- kôve az alaphegység fêlé egykor nagyobb kiterjedésu v o lt, a mai fônurn- mulinés mészkôôv a Veriest É N y-o n elhatarolô k o m p lik a lt poszteocén vetôdési rendszer ama lépcsôjének felel meg, mely a betakarô fiatalabb képzôdmények burkaból még éppen k ia ll s ¡gy a rajta telépiilô eocén még nem pusztult egészen el.
2. A datok a Bakony É -i peremének fo ld tani viszonyaiboz.
A z Északi Bakony részletes fô ld ta n i felvételét a M . K ir. Fôldtani Intezet megbizasaból T a e g e r H . dr. végezte el az ip o p— 14. években.
M in th o g y T a e g e r térképei — sajnos — kia d a sra nem kerültek, az eredeti felvételi lapokba pedig betekintést nem nyerhettem , az É-i Bakonyban végzett vizsgalataim alapjaul a k ia d o tt régi 1 :1 4 4 .0 0 0 méretu gcologiai térképén k iv iil csupan T a e g e r rôvidre fo g o tt felvételi jelen- tésci szolgalhattak.8
A Bakony É-i végzôdése tom pan szôgell k i Bodajknal. Innen D K -n e k huzódó vetôdési rendszer alkotja a m ô ri arok D N y - i szélét és Bodajk- to l N y D N y ra ta rt egy masik — egészen Z irc ig nagyjaból a Gaja vôlgye
8 T a e g e r : A M . K ir. Fôldtani Intézet É vi Jelentése az 1909— 1914- cvekrfll.
(Jelentés az 1925— 28. ¿vekben végzett felvételekrôl.)
122 TELEGDI ROTH
á lta l kovetett — vetódési rendszcx-, amelyen a M e lla r és a Tési fennsík mezozoos képzodményei a z irc i depresszió h arm adkori üledékekkel fel- to ltd tt mélyébe ereszkednek alá. Z ircnél kezdódik a z irc i depressziót N y -o n elhatároló „d u d a ri ellenszárny“ ,9 melyben a mezozoos alaphegy- ség újra a felszínre emelkedik.
A mezozoos alaphegység osszetételében a Bakony eme peremi részén
— m in t az m ár regen ismeretes — a ju ra - és kréta-iddszakok üledckei is részt vesznek s m inthogy ezek koviiletek alapján jó l tagolhatók, dacára annak, hogy az elterjedt losztakaró az osszefiiggések keresését sokszor nagyon megnehezíti, mégis sokkal világosabb bepillantást nyerhetni a foldfejlodés-torténeti és hegyszerkezeti viszonyokba itt, m in t tovább D-re, hol a nagy, egyontetu ,,fódolom it“ -tomegek kovetkeznek.
E jelentésemben nem foglalkozom bovebben ezzel a mezozoos sorozattal, roviden csak a kovetkezóket említem meg:
A mezozoos üledékképzódés folyam ata megszakítás nélkül kovet- heto a felsó triász fodolom itból egészen a már rég ismert „csernyei“
Tüzkoves-árok also dogger szintjéig. A ló k ú ti Kávás-hegyen megismert sorozatról az a benyomásom, hogy abban a megszakítás nélkül való egész jurasorozat — a tito n ig bezárólag — kepviselve van, a dogger és idosebb m alm -tagok csupán kovületmentességük m ia tt nem külonítbetók el. Legújabban Z irc kozvetlen szomszédságában, a Pmtér-hegy egyik kóbányájában, tito n ra települve, az alsó kréta cefalópodas fáciesét sike- r iilt (m inim ális kiterjedésben) kim u ta tn i. Általános elterjedésíí azonban a kozépso kréta transzgredáló üledéksora, mely „bakonybéli pipaagyag“ ,
„ ló k u ti“ és „n á n a i“ rétegek néven m ár rég ismeretes.10
Igen jelentós hegyképzodési folyam atok mentek végbe az ittení kréta üledéksor lerakódása után, de az eocén tenger elórenyomulását megelozóen. Torések, elhajlások, pikkelyezodés — általában megtorlo- dás — jellem zik az e folyam atokban lé tre jo tt szerkezetet, de külonosen aránylag jelentékeny mértéku, vízszintes eltolódások, melyek kovetkez- tében osszetételükben egymáshoz meroben idegen rogok kerültek sokszor kozvetlenül egymás mellé.
A krétakorú hegyképzodésekben preform ált eocénkorú (a mainal jó va l terjedelmesebb) m óri depresszió és zirci depresszió területeit fog- lalta el a kozépso eocén tenger. A z óbarm adkori üledékképzodést meg- szakító „infraoligocé n“ denudáció nyom ai — m in t M ó ro tt — a kisgyóni
9 T a e g e r: A datok az Északi Bakony geológiájához. (A M. K ir. Foldtani Inté- zet É vi Jelentése 1909-ról. 56. ].)
10 H a u e r : O. d. Petrefacten d. K reideform ation d. Bakonyer-Waldes. Sitz.
Ber. d. K . Akademie d. Wissensch. Math, naturwiss. Classe. Bd. X L IV . I. W ien, 1862,
szenbanya videken is kim utathatók vo lta k .11 A z óharm adkori kepzod- menyek lepusztulasi m aradvanyai a Bakony bodajki kiszogellesenek peremi reszein helyenkent meg eleg melyen benn is megmaradtak. E denudaciós m aradvanyok mai elrendezodese arra m utat, hogy a kreta- koru hegykepzo mozgasokban letrejott szerkezet az óharm adkori retegek lerakódasa utan meg tovabb fe jld d o tt ugyan, de lenyegeben m ar nem sokat v a lto zo tt: a feltunó pikkelyezodesekben, nagyaranyu eltolodasok- ban az eocen kepzodmeny o ly lenyeges elmozdulasokat, m in t a mezozoos sor, mar nem szenvedctt. A poszteocen elmozdulasok eredmenyeit leg- jobban D udar— Oszlop— Csesznek videken tanulm anyozhatni, hoi a fo- nummulinas meszko nagyobb, ósszefiiggo takarója telepul kozvetleniil a triaszkoru alaphegysegre. A z Eszaki Bakony peremi reszeiben az azokat kifo rm a ló hegykepzo mozgasok fiatalabbjai k o z iil korukra nezve pon- tosabban azok rogzithetdk, amelyek folyam an miocen kavicstomegek terjedelmes a rk o k b a n valo besiillyedese ment vegbe, tobbek kozott a Perei es Eplenyi volgyekben. Egyidejuleg, de valosziniileg tobb fazisban kelet- keztek azok a mar fonnebb em litett feltund vetodesi rendszerek, melyeit mar az alaphegyseg mai peremeit a la kito tta k k i egyreszt a m ori arok es masreszt a mai zirci depresszió fele.
A z óharm adkori kepzodmeny az Eszaki Bakony bodajki kiszogel
lesenek teriileten egeszen hasonló viszonyokat tiin te t fo l, m in t a D -i V er- tesben, kiilondsen pedig a m óri arok D N y - i (bakonyi) oldala e tekintet- ben lenyegeben ugyanazt a kepet n yu jtja , m in t az E K -i (vertesi) oldala.
Maganak a Bodajk fele kiszogello fodolom it-horsztnak a tetejen eocen kepzodmeny nem m aradt fenn. A m óri — szentartalmu retegcsoportta!
kezdódó — kozepsoeocen kis medence hasonmasa a K isgyón— Inota- Puszta-i szenteriilet a m orival azonos retegsorrenddel. Csupan a m óri jellegzetes osztreas-pad nem fe jlo d o tt i t t k i s ig y a fornai feligsosvizi marga es a N um m ulina perforata tomegcs fellepesevel jellemzett retegek nem kiilo n iiln e k egymastól o ly elesen el, m in t M ó ro tt. M in t mar 1920—
1923. evi osszefoglaló jelentesemben is megemlitettem, a kisgyóni eocen sorozat magasabb resze m ar a kisgyóni szenmedence peremein is transz- gredal. Beljebb, Isztimer, Guttamasi es Fehórvarcsurgó m ellett, elszigetelt foltokban az eocennek a csakberenyi medencebol ismert12 tipusa fordid e!o, nummulinas marga es meszko sorozat, melyek aljat egy Fehervar- csurgó m ellett lem elyitett szenkutató fur^s meg too m melyen sent c r te el es felette m iliolideas meszko. A miliolideas meszko fedojeben a
RAk-“ t c l c g d i R o t h K .: Infraoligocen dcnudicio stb.
1 2 t e l e g d i R o t h K .: f iv i jelentes 1920— 23-ról.
124 TELEGDI ROTH
hegyen (F.-csurgótól D -rc) glaukonitos, m ajd egynemü marga követ- kezik, a budai marga foram iniferaival, sima Pecten sp.-el arra utalvan, hogy a megszakitas nelkül va!ó óharm adkori üledekkepzödes i t t az alsó- oligocenbe is atterjedt.
A közepsoeocen kisgyón-inotapusztai szentartalmu kifejlödesenek utolsó nyom ai Jasdnal (a Varga-hegyen) m utatkoznak. Tovabb N y fele Bakonynana közsegben, N a g y W eim-puszta m ellett, m ajd Z irc szom- szedsagaban jelentkezik meg kisgyóni tipüsu közepso eocen, erösen elve- konyodva es szentelepeket mar nem tartalm azva. A zirci elöfordulast mar H a n t k e n ismertette.13 14 A feküben kövületmentes homok, majd C erithium hantkeni tartalm u, feligsosvizi reteg es fö lö tte molluszkumos, N um m ulina perforata tartalm u märga különböztetheto meg ugy N .-W e im puszta, m in t Z irc m ellett. A z Eplenyi-völgyben n y ito tt bauxitbanya is eocen retegeket m u ta to tt k i a beuxittest fedojeben: kövületmentes ho- m okot es fölötte molluszkumos margat, melynek faunajaban gyakori a
D eli Bakonyból le irt C ardium wiesneri, H a n t k. fa j.11
A dudari ellenszärnyban, D u d a r— Oszlop— Csesznek videken a transzgredaló fonum m ulinas meszko u ra lko d ik tetemes elterjedesben. E dudari ellenszarny deli kiszögellesen, Esztergaly f iK - i szomszeds^gaban, az orszagut m ellett meg zirci tipüsu eocen fo rd u l d o feligsosvizi m o l
luszkumos märgaval (egy kutatóaknaban) es N . perforata tartalm u mar- gaval, innen E-ra, a Sürü-hegyen, azonban közvetlenül az alaphegysegre telepiilo, aranylag vekony, tipusos fonummulinas meszkö kobänyäkban jo l fe lta rt sorozata tanulmanyozható, melyben alul nummulinas (N . per
forata, millecaput), töm ör meszköpadok, m ajd felettük tömenytelen O rtbophragm indt es aranylag gazdag m olluszkum -faunat tartalm azó lazabb retegek foglalnak helyet.
Meg csak a m óri arok egy sajatsagos kepzödmenyet emlitem meg, mely F.-csurgótól D K -re , gróf K a ro ly i József kastelyanak a parkjaban fo rd u l elö. A m óri arok felszineböl 20— 25 m-el kiemelkedo kis halmon kemeny hom okkö-tabla szettöredezett es elbillent darabjai (,,,’tatarkövek“ ) hevernek. A hom okkötabla csaknem vizszintesen települ, alatta — m int azt a domboldalban n y ito tt homokbanyaban lathatni — feber kvarc- homok foglal helyet. E laza alap okozza azt, hogy a homokkótabla letöredezo tömbjei eredeti helyzetükböl elbillennek. A kepzödmeny köz- vetlen feküje nem figyelhetö meg, benne kövületek nem akadtak. Magat a hom okkövet eleinte a mas helyekról is ismert oligocenkoru „harshegyi“
13 H a n t k e n M .: F cldtani K özlöny, L V . k. 199. 1.
14 H a n t k c n M .: A M . K ir. F öldtani Intćzct fivkönvve I I I . k. 447. 1.
homokkonek tartottam , a hom okkotabla az alatta fekvö feher homokkal cgyütt azonban nagyon emlekeztet a Kövägoörs— M onostorapati-i homokkö es homokra. Ez utobbi homokköveket regebben a permhvZ sza- m ito ttä k, m ig id. L 6 c z y ls k i nem m utatta pontusi korukat. A csurgoi feher homok es homokkö a nem messze töle N y -ra kövctkezö Rak-hegy als6 oligocen märgäjanak fedöjebe esik, de nyilvanvalö , hogy a kettöjük közen melyrehatö vetodes halad ät, mert it t ered a „M e lu zin a “ nevu langyosvizu forräs.
DATEN ZUR GEOLOGIE DES SÜDLICHEN VERTES-