(Auszug des ung. Aufnahmsberichtes 1928.) V on D r. G y u l a R a k u s z .
Meine Aufgabe w a r diesmal das Studium der oberkretazeischen Bildungen Transdanubiens, die in den neueren Zeiten im weiteren Ba- kony-Gebirge von L. von L 6 c z y sen. (Balaton-Monographie, 1913), bei A jk a von P. R o z l o z s n i k (Jahresbericht 1917— 24) und im eigentlichen Bakony-Gebirge von D r. H . T a e g e r (Jahresbericht 1914) studiert wurden. Paläontologisch wurde bisher bloss die Fauna der kohlenführenden Serie von A jk a beschrieben ( T a u s c h 1886, O p p e n h e i m 1892).
fch besuchte die Vorkommnisse von A jk a , Sümeg, Poläny, Bakony- jäkd, Tapolcafö, Papakoväcsi, Döbrönte, Homokbödöge und machte in Gesellschaft des H . Chefgeologen D r. K . R o t h v. T e 1 e g d einige Ausflüge ins Zircer Becken. Aleine Untersuchungen sind bloss übersicht
lich und konnten nicht auf alle Vorkommnisse ausgedehnt werden.
Die obere Kreide lagert überall diskordant auf der oberen Trias (D o lo m it und Dachsteinkalk) oder auf der unteren Kreide (U rgon-Kalke der Gegend von A jka ). Bei A jk a und Jako ist ein B a u x it-H o riz o n t z w i
schengeschaltet.
Das unterste G lied ist bei A jk a die an Versteinerungen reiche, kohlenführende Serie, die nach R o z l o z s n i k zum Senon gehört. D ie
ser entsprechen bei Homokbödöge der von T a e g e r erwähnte bracki- sche Ton, in einem Seitental des öregsed der von m ir gefundene Mergel m it H adraxon und schliesslich bei Sümeg wahrscheinlich die in 1927
9
130 R ÄKUSZ
hinter dem bischöflichen G ranarium angebohrten Kohlenschiefer und Tone.
H ie ra u f fo lg t eine aus normalen-, knotigen-, tonigen Mergeln und mergeligen Kalksteinen bestehende Serie, die o ft Grypheen enthält, aber sonst an Versteinerungen ziemlich arm ist und bei Bakonyjäkö ihre grösste M ächtigkeit erreicht. Ich halte es fü r wahrscheinlich, dass den tiefsten Gliedern dieser marinen Serie im nördlichen Bakony-Gebirge eine brackische Fazies entspricht. Nach T a e g e r würde ihnen eine tiefere H y p p u rite n -führende Schicht entsprechen, eine Ansicht, die zu k o n tro l
lieren ich n icht in der Lage w ar, da ich den Tevel-Berg bei Tapolcafö nicht besuchen konnte.
A u f die Mergelgruppe fo lg t ein H y p p u rite n k a lk in gleichmässiger Ausbildung und grosser M ächtigkeit, m it vielen, jedoch schwer zu sam
melnden Versteinerungen. Ausser zahlreichen Fragmenten von H y p p u ri
ten kamen nur bei Jako erwähnenswerte Reste von Korallen, Muscheln und Schnecken aus demselben zum Vorschein. E in neues Vorkommen dieses Kalkes m it abwechslungsreicher Fauna fand ich auf der Südwest
seite des Csücsos-Berges bei Csabrendek.
N ach L 6 c z y sen. wäre der H y p p u rite n k a lk von SLimeg jünger, als jener von A jk a , doch glaube ich, dass im Bakony-Gebirge bloss ein H y p p u rite n -H o riz o n t anzunehmen ist, was aber erst nach der Bearbei
tung der Fauna zu entscheiden sein w ird .
A u f dem H y p p u rite n k a lk fo lg t eine neuere mergelig-kalkige Schich
tenserie, die nach einer stratigraphischen Lücke bereits vom Eozän über
lagert w ird . Bei A jk a fe h lt diese obere Serie gänzlich, dort ist (abgesehen vom Csekuter Györ-Berg) auch der H y p p u rite n k a lk nicht typisch ausge
bildet und auf die das Hangende der Kohle bildende, mergelige Serie fo l
gen die N um m ulinerikulke des Lutetiens.
D ie mergelige Kalksteingruppe (und wahrscheinlich auch der H y p puritenkalk) erreicht ihre grösste M ächtigkeit in der Gegend von Sümeg, wo sie aber eintönig und an Versteinerungen arm ist. Als bezeichnende Versteinerungen sind lnoceramen zu erwähnen.
Diese Hangendgruppe ist in der Umgebung von Tapolcafö abwechs
lungsreicher ausgebildet, wo sie neben den Inoceramus-Mergeln auch knollige, plattige und K orallen führende K alke enthält. T a e g e r hielt den letzteren noch fü r fossilleer, seine neueren Aufschlüsse lieferten jedoch eine schöne Fauna. Die Hangendgruppe liegt in der Umgebung von Tapolcafö auf einem tektonisch sehr brüchigen Gebiet und erfordert noch eingehendere Untersuchungen.
(Jelentćs az 1925. és 1926. évi fö ld ta n i felvételrôl.) 1 térképpel és 3 âbrdval a szôvegben.
Irta : D r. f e r e n c z i I s t v a n.
A z 1925 — 1926-ban bejart terület, a m i n t ez a kis vàzlatos térképbôl (1. a 133. oldalon) is k itu n ik , a Bôrzsônyi-hegység délkcleti részlete. Ezen a részen Kismaros, Nôgradverôce, Szokolya, Szendehely, Berkenye, N ógrad vidékén kiterjesztettem megfigyeléseimet azokig a területekig, amelycken a Bôrzsônyi-hegység erupciôinak tôrmelékes szarmazékai, vagy az erupciók fattyuelagazàsai még megjelennek.
A bejart területnek legidôsebb képzôdménye a Naszal t r i a s z - m é s z k 6 tômege, amel>r hatalmas sasbércként emelkedik k i a kôrnyezô harmadkoru üledéksorozatbol. A triasz rétegsorozatàval és a Naszal D -i oldalaval azonban részletesebben nem foglalkoztam , mert azt felvételeim idején dolgozta fel d o kto ri értekezésében K u b a c s k a A n d r a s.1
A triâszmészkôveken területemen a paleogén rétegsorozatbôl az infraoligocén szarazfôldi idôszak boluszos, festékfôldes képzôdményeit ismerem Szendehely also végén, ahol azokat 1925-ben banyâsztak is.
Ezek felett kis foltokban a harshegyi homokkô-csoport kemény, kova- savas üledékei vannak a felszinen, amelyek a kôzség épitkezési anyagaul szolgalnak.
A magasabb oligocént biztosan a B ô c k h H u g o 2 altal részletesen le irt verôcei elôfordulàs képviseli. A B ô c k h altal ismertetett masodik, keletibb elôfordulasbôl: a régi téglagyarnak a megyehatar m elletti fel- taràsabôl o ttja rta m ko r semmi nem latszott. Ellenben a Duna kis v iz- allasa esetén alig két-harom méter magassagban a Duna vizszine felett jôl
1 K u b a c s k a A .: A datok a Nagyszal kôrnyékének geológidjdhoz. (Fiddtani Közlöny, 1925, L V . kötct, 150—161. old.)
" B ô c k h H u gó: Nagvmaros kôrnyékének geologiai viszonyai. (A M . K ir.
Földtani lntézet Évkônyve, X I I I . , 1— 5S. old., I — IX . tabla, 1899.)
9*
132 FERENCZi
lehetett megfigyelni a pectunculus-os homokköveket a V äralja-olda l leg- aljan a lösz es az ödiluviälis-levantei kavics alatt. A Naszäl £ - i läbänäl vannak meg reszben homokos, homokköves, reszben a kiscelli agyagra emlekeztetö üledekek (Szendehely £ - i vegän a teglagyär alatt), amelye- ket nem tudtam biztosan ide vagy az also miocen üledekek köze sorolni.
Ezert a terkepen „e l nem välasztott oligocen-alsomiocen üledekek“ neven jelöltem k i öket.
A kövületek hiänya m ia tt egyebkent is pontosabban szet nem välaszthato hasonlo fäciesben k ife jlö d ö tt oligocen-alsomiocen retegek- kel kapcsolatban meg azt keil megjegyeznem, hogy azok a hegyseg K -i szälen több helyen vannak a felszinen, m in t ahogy eddig ismertük. A B ö c k h H u g o ältal is terkepezett kismarosi elöforduläson k iv ü l fosz- la n ya it megtalaltam a Kismaros N y - i veg^hez lefuto arok felso reszen, az droktöl N y -ra a szolök talajaban, a köspallag-zebegenyi patak meg- törese tajan kis fo lto n , megvan a szokolyai Pauncz-arokban, sot a hegy
seg belsejeben is, az Inöc-patak egyik D - i m ellekvölgyinek aljan, v^gül felragadott r^szleteiben az inöci andezit-köbanyäban is (1. az i . sz. abrat a 135. oldalon). Ez az eddig ismert legmagasabb elöfordulasa a hegyseg- ben, it t 500 m t. sz. f. magassagban van meg, hasonlöan a diösjenöi Sävos- nyeregben levö magassäghoz.
A m är biztosan miocen Pecten praescabrmsculus-os szintet a vdc—
szendehelyi orszägüt legmagasabb pontjän, a Fenyves-hegy deli lejtojen es a Borbely-hegy N y - i oldalän nyomoztam k i.3 4 A sok Pecten-hejon k iv ü l apro, gömbös Bryozoum-ttXepek gyakoriak ebben a szintben; ezek nagyon felszaporodnak ugyan a Borbely-hegy N y - i oldalan, de a Budafok, F6t, M ätyäsföld videken ismeretes briozoäs meszko i t t nem fe jlö d ö tt ki.
A z also miocen briozoäs, Pecten praescabriusculns-os, föleg kavi- csos, homokos tagokbol ällö szint felett bizonytalan a fedö retegsor also reszenek kora. A Borbely-hegyen az andezitbreccsa-komplexus közvet- lenül a briozoäs-pectenes kavicsokon ül. A Diosteton a briozoäs-pectenes retegek a terszin legmagasabb reszen kerülnek felszinre. A z i t t alig kive- heto döles alapjän megis olyasfelet lehet sejteni, hogy a verocei K a ta lin - völgy felhagyott szenbänyäjahoz D -ro l lefuto arok felso vägen a kavi- csos szint felett meg schliereskepü, agyagos szint foszlänya volna meg.
B o d a * a Szokolyätdl D -re levö m ajor kü tjä b o l schlierfaunät ismertetett.
Sajnos, mesterseges feltaräsok nelkül ennek az elöforduläsnak körülmä-3 A briozoäs-pectenes szint jelzese az em litett helyeken a terkepröl veletlenül elmaradt.
4 B o d a A .: Szokolya kürnyekenek fö ld ta n i viszonyai. (Bänyäszati es Kohä- szati Lapok, L V I. ¿vf., 107— 112., 120— 124., 133— T39. old., 1923.)
134 FERENCZI .
nyeit sem lehetett tisztázni, ez a rétegcsoport a felszínen sehol sem isnae- retes a hegység eme részén. Én azt hiszern, hogy úgy a B o d a által isnaer- tetett, m in t a k a ta lin v o lg y i schlierképü eíofordulás még a burdigalien schliernek felel meg mar csak azért is, mert ez utóbbi az ugyancsak ott ismeretes és legjobban a grundi színtájba sorozható gyenge széntelep alatt van.
A z eddigiekben vá zo lt üledéksorozatban meg semmi nyomát nena találtam fia ta l eruptívum ok tcirmelékének. A z elsd, úgy látszik, igen heves tufaszórás igen sok horzsakoves, részben talán még r io lit la p illiv a l a burdigalien tengernek területünkrol való visszahúzódása után kóvetke- zett be az o tt k ifo rm á lt szárazfoldon. Valószínú, hogy a burdigalien- tenger gyors visszahúzódása és az erós kéregmozgások revén életre kelt erupciós ciklus k o zo tt osszefüggés vo lt. A z erupciós ciklus igen heves lehetett: még itt, a hegység kozpontibb tomegeitól messze is nagyon durva- szemú az agglomerátum és rendesen nagyon sok benne a horzsakoves anyag, am int ez a Borbély-hegy kofejtóiben szépen látszik. A z elsó erup
ciós fázisban talán még rio lito k , savanyú dacitok felé ltajió erupciók is voltak, bár ezeknek kitorési centrumát még nena sikerült megtalálni, csakhanaar aztán az andezit-tórmelékanyag ju to tt túlsúlyra.
A z erupciós ciklus részletesebb lefolyását még nem ismerem eléggé ahhoz, hogy arról általános képet rajzolhatnék.^De valahogy úgy látona, hogy a hegység fo v u lká n i kozéppontja nem a naai legnaagasabb ponto- kon, nem is a N y - i oldalon keresendó, hanem Szokolyahuta (K irá ly ré t) táján. A z i t t nagy területen jelentkezo és tobbé-kevésbbé letarolt tér- színen megismert gránátos biotitam fibolandezitekben a kozponti vulkán k i nem dm lott tomegét, csatorna-kitoltéseit látona. Egyelóre pár adatona van még csak arra, hogy a levegobe ro p iilt kozponti kúp a naai Szokolya
huta vidékén lehetett s az eredeti kopenynek megmaradt részei volnának a N agyinóc— Nagyhideghegy-—Hosszúbérc gerincei, D -i folytatását' pedig
a Kóhegy óriási agglomerátum-tomegében látom.
A z erupciós ciklus, amilyen heves v o lt, olyan ro v id ideig is ta rto tt A Borbély-hegyen alig 50— 60 na vastag az andezit-agglonaerátuna s felette naár a k ia la k u lt kis teknókben benne ül a posztvulkánikus múkodések kovetkeztében felépült diatomapalás, geizirites, kalcedonos édesvízi üledékcsoport. Ennek legalsó rétegeiben még akad kevés eruptivum - tórmelék, nehány vékony tufas réteg, de a felsóbb szinteken már ez is hiányzik. A vu lká n i múkodésnek ezt az ellanyhulását jó l lá tn i a verócei Lesvolgybdl a Borbély-hegy É -i oldalára felhúzódó vízmosásban, ahol a durva, fejnagyságú, szogletes darabokból álló agglonaerátumos részlet felctt apróbb elemekból felépült rész kovetkezik, naajd az andezit
legombolyo-Fig. i. ábra.
Az crupció által magával ragadott alsómediterrán iiledék (a. ni.) az inóci kobányában.
Durch die F.ruption mitgerissenes untermediterranes Sediment (a. m.) im Stcinbrucb am Inóc-Berg.
136 FERENCZI
dotten, kavicsként van meg a rétegsorban. Végül az is kim arad, megjele- n ik az édesvízi meszko, a geizirit, a sok opálos forrástermék.
Ezeket az édesvízi képzódményeket kis teknokben, amelyek már elozetesen k ifo rm á lt teknók lehettek, Szokolya vidékén az eddig ismer- teknél tobb helyen megtaláltam. K o zü lü k a szokolyai vasáti allomas feletti kis fo lto k , a Kóhegy agglomerátum tomegének legmagasabb pontja (382 m) alatt jó 200 m -rel mélyebben, élénk bizonyítékai annak a hatal- mas pusztülásnak, ami akár a vulkán felrobbanásával, akár a feltételez- heto denudáció revén ezen a részen végbement.
A v u 'k á n i ciklus ko rá t a helvécien végére kell tennünk. A vulkáni mííkodés elótti legmagasabb szintet a H o n ti árok schlierfáciesu helvécien- jében ismertette M á j e r I s t v á n.5 E zt a k o rt igazolják az én faunáim is, amelyeket a horzsakoves tufá kb ó l gyüjtottem Kismaros m ellett, míg a szokolyai Paphegy K - i lábánál kissé homokos tu fá kb ó l kerültek elo kóvületek. A két fauna a kovetkezó alakokból áll:
K i s m a r o s N y - i v é g é n levo vasúti drháztól É K -re vezetó úton: Glycimeris (Panopea) sp. ind., T e llin a cf. nítida P o l i . , Tapes (Callistotapes) vetula B a s t., Tapes sp. ind., M e re trix (C allista) sp. ind., Venus sp. ind., C ardium hians B r o c e . , C ardium sp. ind. (nagyobb form a), L u d n a (D enticidina) miocaenica M i c h t., Pectunculus (Axinea) pilosa L., Arca (Anadara d ilu v ii L a m., Peden (Flabellipeden) leytha- janus P a r t s c h, Peden (Aequipeden) cf. malvinae D u b . , Peden cf.
latissimus B r o c e . , Peden cf. elegans A n d r z., Cyrena sp. ind., Conus ('Chelyconus) cf. vindobonensis P a r t s c h, Conus sp. ind., M urex sp.
ind., Pleurotoma (D olichotom a) cf. cata fra d a B r o c e . , Pleurotoma cf.
praecedens B e l l . , Pleurotoma sp. ind., T ritó n (Sim plum ) cf. affine D e s h., T u rrite lla (Archim ediella) bicarina E i c h w ., T u rrite lla (Haus- tator) cf. tricarinata B o r s., T u rrite lla marginalis B r o c e . , T u rrite lla riepeli P a r t s c h , N atica helicina B r o c e . , L itb o p h y llia ampla R o s s . és még tóbb k o ra llfa j.
S z o k o l y a , a P a p h e g y K - i o 1 d a 1 á n a Nagypatakba lefutó leeészakibb árok vége: Tapes (Callistotapes) vetula B a s t., Cardium (Trach y cardium ) multicostatum B r., C ardium hians B r o c e . , Lucina (D enticulina) miocaenica M i c h t . , Pectunculus (Axinea) pilosa L., Pec
tunculus (Axinea) obtusata P a r t s c h, A rca (Anadara) d ilu v ii L a m., Peden cf. elegans A n d r z., Pecten (Aequipeden) malvinae D u b . cf.
var. acuticostulata S a c c . , Pecten (Flabellipeden) leythajanus
5 M á j e r I s t v á n : A Borzsony-hegység északi részének üledékes képzodmé- nyei. (Foldtan! K olony, X I.V ., 18— 40. oíd., 1915.)
P a r t s c h, Buccinum (T ritia ) vindobonense C h. M a y . , Funis cf. in- termedius M i c h t . , T u rrite lla turris B a s t. var. ind., N atica cf. mille- punctata L a m., k o ra ll sp.-ek, Schizaster sp.-ek.
A fenti faunák, amelyeknek meghatározását S ü m e g h y kollégám- nak koszónhetem, azt igazolják, hogy a helvécien tenger az andeziterup- ciók kezdetekor még meg v o lt ezen a teriileten, de csakhamar elvonult.
A magasabb tufa-agglomerátum-szintekben a szerves élet minden nyoma hiányzik. A faunák egyébként S ii m e g h y szerint fia ta l típüsúak, más fáciest jelentenek, m in t M á j e r helvécien faunái. N agyon emlékeztet- nek — lehet, hogy ez csak fáciesbeni megegyezés — N o s z k y meszes- tetoi faunáira, va la m in t a rákosi delta faunájára. A Peden leythajanus s más fa jo k jelenléte már tortonienre v a lló vonás, éppen ezért nem tudom, hogy a Borzsonyi-hegység vulkánosságának ko rá t nem kell-e valam ivel még fiatalabbra venni, m in t aminonek azt M á j e r vette. Valószínu, hogy a vulkánosság a helvécien legvégére, a tortonien elejére teheto a Borzsonyi-hegységben épúgy, m in t ahogy N o s z k y azt a M átrában is megállapította.
A vu lká n i ciklus, am int már jeleztem, aránylag ró vid ideig ta rto tt.
A k á r a vu lká n i test felrobbanása kóvetkeztében, akár erózionális, vagy tektonikus erók mukodésének kovetkezményekép, jelentos szintkülónb- ségek alakultak k i ezen a teriileten a vulká n i ciklus végén vagy annak teljes befejezte után. A z imént teljesen kiemelkedett szárazfold ismét tenger alá m erült és most egyes részeiben némileg mélyebb tenger élete kezdodik meg területiinkon. Ennek az új tengernek, amelyet a lajta- mészkó tengerének nevezhetünk, helyenként 2, más helyeken 3 fáciesben k ife jlo d ó tt üledékei iskolapéldái a tortonien üledékek fácieskifejlodésének.
A tortonien fáciesek legteljesebb sorrendben Szokolyától É-ra fe¡- lddtek k i a Szólo-hegy, O l-hegy és a Koves-hegy k o zti mélyedésben. A Szdlo-hegy K - i lejtojén a típúsos lajtamészko a maga gazdag Lithotham - nium -tartalm ával a legpartkozelibb fáciest képviseli. M indenütt kozvetlen az andezitagglomerátumokra vagy _ helyenként magukra az andezitekre települ. A Szoló-hegv leitójén legmagasabban 360 m t. sz. f. magasság- ban van meg, míg egy másik részletében, valószínüleg késóbben bekovet- kezett mozgások revén, mélyebbre, 260— 320 m kbzotti szintre került.
A la tta a lejtó kissé meredekebb részletén m orfológiailag is jó l elküloniil a kovetkezo, m ár kissé mélyebb tengerre v a lló fácies, amelyben laza, meszes, márgás-agyagos homokkovek iilepedtek le. Végül a hegyél leg- alján, a kis ú t bevágásában feltárva látható, édesvízi csoportra települó helyzetben finom , levelesen szétváló, sargas mészmárgák képviselik jel- legzetes Dentalium-os faunájukkal a legmélyebb fáciest.
A tortonien 3 fácieséból hol egyiket, hol másikat, néha ke tto t együtt is a délebbre eso részeken is k i lehetett rnutatni. É fele, ugy latszik, a tortonien üledékek hiányzanak, de nem tudom, hogy pl. a N ográd fele nézo, ú. n. Széles mezo egyenletes síkja nem a lajtamészkó p a rti abrázió- jának eredménye-e? Még északabbra, Diósjenó felett sikerült a la jta mészkó kis fo ltjá t megtalálnom és így valószínunek tartom , hogy a rész- letes kutatások során sikerülni fog az ósszekóttetést létrehozni a hegyseg N y - i oldalán levó Kemence-vidéki elófordulásokkal, ahol M á j e r leírása szerint a két magasabb fácies fe jló d ó tt ki.
Délfelé az abráziós plato gyónyórüen kovethetó. Kórülveszi a K ló k i- hegyet, a Kóvesdombot. A letarolt andezitagglomeratum-terszinen k id o l- gozta a kis andezitkiirtóket. A Hosszubérc a la tt atszolgal a kospallagi patak vólgyébe, ahol a vólgy É -i oldalán is szepen latszik a terszinben. A lajtamészkó roncsait ezeken a részeken m indenütt m egtaláljuk. A kóspal- lagi patak D -i oldalán a lajtamészkó a dentáliumos márgával kózvetlenül érintkezik, a part valószinüleg meredekebb volta m ia tt a kózbülso fácies nem fe jló d ó tt k i jellegzetesen. Legtávolabbi pontján a verócei M igazzi- kastélytól K -re levó dombtetón láttam , ahol a finom , meszes hom okkó- fácies kis elszakadt fo ltja m aradt meg mintegy láncszemnek a visegrádi elófordulásokhoz. Abráziós plato részletek: 1. és 3. ábr., 138. es 140. oíd.;
A tortonien iiledékek vizsgálata során a bejárt területen fontos nega- tívu m az, hogy eddig sehol sem találtam bennük elsódleges helyen levó vu lká n i tórmelékanyagot. A p a rti lajtamészkóvekben ugyan sok az ande- zitkavics, andezittuskó, de azok sarkai legómbolyódóttek, s ha van is kóztük sarkosabb, sokkal valószínííbb az, hogy azok az alapból, a feldol- gozott andezitagglomerátumból származnak. A homokosabb fáciesben itt- o tt látni tufas anyagot, fóleg b io titpikkelye ket, de ezeket is hajlandó vol- nék inkább bemosott, m in t behullott anyagoknak venni. Tisztább s hatá- rozott rétegeket alkotó tufas szinteket, a vu lká n i mükódéssel kapcsolatos la p illis szinteket a bejárt területen ebben a fáciesben sem láttam . A den
táliumos fácies anyagát eddigi megfigyeléseim revén szintén teljesen andezittórmelékmentesnek ismerem.
A fentiekben vázolt negatívum az erupciós ciklus végét adja meg.
Eddigi vizsgálataim alapján tehát azt állapíthatom meg, hogy az erupciós ciklus, legalább is fó tómegében, sót a legnagyobb valószínuséggel a poszt- vulkánikus jelenségekkel együtt véget ért a tortonien tenger azon térfog- lalása elótt, amely a lajtamészkónek és heteropikus fácieseinek létrejottét eredményezte. így az erupciós ciklus nagyon ósszeszukül a helvecien végére, a tortonien elejére. Vagy, ha az elóbb felsorolt tufasretegekbol való faunák véglegesen a tortonienhez tartozóknak bizonyulnanak, a
vul-káni mükódés ideje a tortonien eleje volna, tehát aránylag nagyon ro vid idószakasz. T alán az erupciós ciklus így feltehetó ro vid v o lta lehet magyarázata a mükódés nagy intenzitásának.
A tortonien tenger itteni létének bizonyítékai után a valószínüleg a levanteibe, a pleisztocén elejere beilló korá, durva kavicstakaro a tovabb- mükódó geológiai erók bizonyítéka. Hosszú ideig nincs semnn üledék- képzódés a szóban levo területen, amely valószínüen m ár a felsó miocén ota szárazzá vá lt. A z elsó újabb képzódménycsoport az a durva, o lyko r fejnagyságú górgetegekból alió kavicstakaró, amelyet N ó g rá d tó l N y -ra a Rác-hegy stb. vidékén ismertem meg és amely, úgy látszik, a lajtamészkó abráziós térszínének mélyebb részeit borítja. A kavicstakaró durva kavi- csainak túlnyom ó része sárgás-barnásszínü kvarcitkavics, kvarcittuskó. Ez a kavicstomeg fo lyó ké n t fo ly ja k o rü l a belóle kiemelkedó kisebb-nagyobb andezit- vagy andezitagglomerátum-kúpokat, de andezitanyag csak a kúpok kozvetlen kozelében van benne. A kavicsok anyaga teljesen olyan- nak látszik, amino a váci határ N y - i részén a Dunára nézó V á ra lja - domboldal kavicsáé, amely o tt a losz ala tt van az oligocén rétegcsoport tetején. I t t az utóbbi helyen azonban jó v a l mélyebb t. sz. f. magasságban van a kavics és legfeljebb o k o ln y i nagyságú. A nyagát tekintve, hasonló a pestszentlórinci stb. magasfekvésü, levantei torm elékkúp kavicsainak anyaga is, de a kavicsok átméróje az utóbbiaknál kisebb.
A kavicsokkal kapcsolatosan felvetódó elsó kérdés a kavicsok erede- tének kérdése. Erre a kérdésre nagy valószínuséggel azt felelhetem, hogy azok az É-ra levó kristályos tomegekból, elsósorban a V eporból származ- hatnak. Kérdés, hogy a kózettani hasonlóság alapján nem innen kell-e származtatnunk a pestvidéki levantei kavicsok fó tómegét is. Énnekem ugyanis egyszerübbnek látszik úgy a Bórzsónyi-hegység K - i oldalán levó durva kavicstómeget, m in t a pestvidéki magasfekvésü levantei kavicsokat a Bórzsonyi-hegység K - i oldalán lefutó ósfolyóból, az Ó s-Ipolyból szár- m aztatni és pedig elsó sorban azok durvasága és az anyag egyontetüsége m iatt. A z ilyen eredetü kavicshoz természetesen hozzájárult részben a Bórzsónyi- és a Visegrádi-hegységból származó andezitanyag, v a la m in t a régebbi (oligocén-mediterrán) kavicsos szintek anyaga is.
A második kérdés a kavicsok korának kérdése. Kozvetlen adataim nincsenek a kavicstakaró korára nézve. A nagy t. sz. f. magasság, a pest
vidéki magas kavicsok anyagával való megegyezés a levantei k o r mellen szól. A V áralján a hasonló kózettani kifejlódésü kavics a 40 m vastag- ságot is eléró losz ala tt van, azonban nem lehetetlen, hogy ez utóbbi megis némileg fiatalabb, talán már ó-pleisztocén, újra átmosott kavics.
Jelentésem befejezéseül azt a képet igyekszem roviden vázolni, amit
142 FERENCZI
a terület szerkezeti viszonyaira vonatkozolag sikerült megallapitani. Az idösebb kepzodmenyek kö z iil a triasz es a rajtalevo harshegyi homokko sasberckent emelkednek k i a környezo üledeksorozatbol. A z oligocen magasabb szintjei, az also miocen szintek apróbb-nagyobb rögökre töre- dezetten vannak elöttünk, amelyekben hatarozott szerkezeti egyseget nem sikerült a bejart területen megallapitanom. Erdekes azonban, hogy azon a területen, ahoi az andezitagglomeratum fedi, nevezetesen a verdcei Feher- oldal, a Veröce fe le tti 203 m es a nagymarosi T ürkenfeld kis also miocen fo ltja n at kis szinklinalis hüzodik vegig N y f iN y — K D K - i iranyban.
Lehetseges azonban, hogy ez a vonal törest jelent. Meg kifejezettebben töreses ira n y t jeleznek a szokolyaj vasuti allomas feletti, a szokolyai Pauncz-arokbeli kis, alsómiocen-foltok, valam int a Galmucz-gerinc edes- v iz i meszkö fo ltja . Ennek iranya azonban mar E K — D N y -i.
A z andezitagglomeratum elhelyezkedeset a szerkezeti mozgasok alapjan Ietrejött form ak befolyasoltak. A mozgasok azonban valoszinüleg nem szüntek meg az agglomeratum-tömeg elhelyezkedesevel sem. Mindeme
A z andezitagglomeratum elhelyezkedeset a szerkezeti mozgasok alapjan Ietrejött form ak befolyasoltak. A mozgasok azonban valoszinüleg nem szüntek meg az agglomeratum-tömeg elhelyezkedesevel sem. Mindeme